Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és egyéb, az egészségüggyel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (független): - ELNÖK (Mandur László):
2814 Lezsák képviselőtársammal vitatkoznék abban, hogy ez nem sérti a szabad orvosválasztás tényét és lehetőségét. Ha nagyon belegondol, képvise lőtársam, Magyarországon a szabad orvosválasztás kérdése bizonyos mértékig, a legtöbb esetben misztifikált. Hiszen egy kistelepülésen nem tud mást választani, mint az ott lévő orvost; kicsi a valószínűsége. Ezt senki nem akarja megakadályozni, itt pusztán arról van szó, hogy az orvosválasztás mellett rendeletileg lehet és kell szabályozni azt, hogy a további betegutakat milyen módon határozza meg a kezelőorvos a beteg számára. Hogy ebben milyen lehetőséget kapjon a kezelőorvos, van a progresszivitás elve, t ehát mindig a magasabb szintű ellátás felé kell irányítani a beteget, de ez rendeleti szabályozást igényel. És itt jönnek a regionális egészségügyi tanácsok, amelyek egy adott régión belül meghatározzák, hogy melyik az a csúcsintézmény, melyik az alapellát ó, melyik a szakrendelő, ahová lehet irányítani a beteget. A száz lépés programban az irányított betegellátás tapasztalatait is figyelembe véve nem kívánjuk megszüntetni, sőt növelni szeretnénk az orvosválasztás lehetőségét. Köszönöm szépen. ELNÖ K (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Lezsák Sándor független képviselő kétperces felszólalása következik. Parancsoljon! LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hogy a száz lépés programjában ez egy félrelépés és egy félreértés most. Schvarcz képviselő úrnak mondom, hogy én nem a szabályozás ellen vagyok, hanem azon, hogy ne rendeletben szabályozzák, hanem az Országgyűlés hozzon erről törvényt. Annyi mindent szabályozunk itt részletesen, talán ezt érdemes volna. Állam titkár asszony szép gondolatmenetének a kiindulópontja téves. Itt ugyanis nem a régiók ellen beszélek, hanem azt mondom, hogy a területfejlesztés, a területpolitika adós azzal, hogy mi a régió. Egyáltalán, tessék mondani, ma hány régió van Magyarországon? Mi a régió és a megyék kapcsolata? Mit mondanak a jászságiak, mondjuk, a saját leendő vagy mostani statisztikai régiójukról? Oda akarnak tartozni a jászságiak vagy a tiszazugiak? Milyen konfliktusok, feszültségek lesznek abból, hogy itt létrejönnek intézmé nyrendszerek, ugyanakkor a demokratikus döntések rendre elmaradnak? Minden mondatával egyetértek ezt követően, hogy mi a felelősség, mi a feladata, és helyben hozni a döntéseket. De először döntenie kell itt az Országgyűlésnek, hogy egyáltalán milyen módon lesznek régiók Magyarországon. Népszavazással, választással? Hogy fog ez történni? Három régió lesz, öt lesz, hét lesz, nyolc lesz, egy lesz, Magyarország egy régió? Még ma sincs igazán eldöntve. A szocialista képviselők között is erős viták vannak erről, önök jól tudják ezt. A másik oldalon is viták vannak. (23.10) Tulajdonképpen ez az én nagy gondom, hogy itt megint születik, születnek egészségügyi régiók oda telepített jogosítványokkal, ugyanakkor nincsenek tisztázva a területpolitikai alapkövetelmények ezen a területen. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Még mielőtt megadom a szót Csáky András képviselő úrnak kettő percben, azt kérném tisztelettel, hogy részletes vitában vagyunk, és ennek megfelelően az egyes pontokról folytassuk a vitákat, hogyha lehet, ennek keretén belül, ahogy egy részletes vitákban ez lenni szokott. (Bánki Erik tapsol.) Ez nem a képviselő úrnak szólt alapvetően, hanem mindenkinek, aki ebben a vitában most részt vesz. Képviselő úr, parancsoljon, két percben öné a szó. Csáky András!
