Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
2706 Ezek az évek és az elvégzett munka azt bizonyította be, hogy bármennyire is sok minden történt ebben a tárgykörben Magyarországon, még is kevés történt, ezeknek az embereknek az élethelyzetében, lehetőségeikben számottevő áttörés nem történt. Ha megnézzük, hogy a tapasztalatok alapján milyen problémákra derült fény, akkor láthatjuk, hogy a különböző jogszabályokban esetenként eltérő fogal ommeghatározások vannak; látjuk, hogy a különböző jogszabályok nincsenek mindig egymással összhangban; látjuk, hogy az építési követelményeknek való maradéktalan megfelelés sem eredményez akadálymentes környezetet; látjuk, hogy a forrás folyamatosan kevésn ek bizonyult; és látjuk, hogy a társadalomtudat nem minden esetben szolgálja a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségét. Nem jelent túl nagy felelősséget kijelenteni, ha azt mondom, hogy ma a világon a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlősége se hol sem megoldott. Eredmények és araszolások vannak ezért a célért, azt lehet mondani, hogy a társadalmi fejlődés folyamatát éljük annak érdekében, hogy ezek az emberek előbbutóbb elfoglalhassák helyüket a társadalom egyenrangú felei között. Úgy gondolom, hogy a második Európaterv készítésének kapcsán lehetőség nyílik arra, hogy ezeknek az embereknek a problémáját komplexen megvizsgálva, a súlyosságát értékelve megfelelő prioritást kapjon a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlősége, az egyenlő joghoz, az egyenlő bánásmódhoz való joga. Azt gondolom, hogy a parlamenten kívül el kell indítani a kistérségi, megyei, regionális párbeszédeket a helyi, kistérségi, regionális esélyegyenlőségi folyamatok elindításáért. Nagyon szépen köszönöm, hogy ebben a fontos kérdésben figyelmükkel megtiszteltek. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Göncz Kinga miniszter asszonynak. Öné a szó, miniszter asszony. DR. GÖNCZ KINGA ifjúsá gi, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Minden világnap lehetőséget ad számunkra arra, hogy számba vegyük, hol is tartunk, mi az, amit meg tudtunk tenni, és mi az, amire a továbbiakban még szükség van. Ez a mostani világnap, a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének világnapja is ilyen. A képviselő úr nagyon sok mindent említett felszólalásában. Én magam is azt gondolom, fontos, hogy végiggondoljuk, mik is történtek az utóbbi években, és merre kell továbblépnünk. Ha konkrétumokról beszélünk: az utóbbi években indult el a támogató szolgálatok kiépítése, a hálózat kiépítése Magyarországon. Most már normatív támogatása van ezeknek a szolgáltatásoknak. Ezek a szolgálatok segítenek a környéken élő fo gyatékos embereknek abban, hogy el tudjanak oda jutni, ahová el kell jutni, segítséget nyújtanak a családoknak és maguknak az embereknek is. Ki tudtuk terjeszteni a fogyatékossági támogatást, többen kapják meg, mint korábban. Tudjuk, hogy ez azonban ma is csak a súlyos fogyatékossággal élők számára elérhető. Fontos lépések történtek az integrált oktatás tekintetében. Ma a gyerekek 37 százaléka jár olyan iskolába, ahol integráltan tud részt venni az oktatásban - ehhez arra is szükség volt, hogy a tanárokat i s fel tudjuk készíteni. Erre egy európai uniós program adott lehetőséget, részben az akadálymentesítési részre, részben a képzési részre. Elindult a jelnyelvi tolmácsszolgálatok kiépítése az országban, regionálisan most már mindenhol van ilyen szolgáltatás . Ebben az évben szeretnénk ezt megyei szinten továbbfejleszteni. Sok minden történt, de azt is tudjuk, hogy nagyon sok minden hiányzik. A képviselő úr említette, hogy ez néhány évtizedet jelentett minden országban, hogy komoly előrelépések legyenek. Magya rországon ezt tizenöt évvel ezelőtt kezdtük, nagyonnagyon messziről kellett elindulnunk, ezt megelőzően a fogyatékos emberek nagyrészt bentlakó intézményekben voltak, a társadalom nem
