Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2691 nyújtó érdekét egyszerre vesszük figyelembe. Ha ez a munka most elkezdődik, akkor ebben az idei őszre és január 1jére - a kormányülés után majd pontos menetrendet fogok önöknek mutatni - jelentős haladást érünk el, és átalakul az egész magyar egészségügy egy nagyon intenzív, kéthárom éves folyamat alatt. Remélem, képviselőtársaim, hogy mi fogjuk befejezni ezt a mun kát kéthárom év múlva. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. A miniszterelnök úr felszólalására 88 perces időkeretben van a frakcióknak lehetőségük reagálni. Csáky András frakc ióvezetőhelyettes úr jelezte a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából elsőként, hogy szólni kíván. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, n em állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az egészségügyben dolgozók a nagyon jól felépített előkészítő munkát követően várták az ön mai napirend előtti megnyilatkozását, várták, hogy valami újat fognak hallani. Ön azzal kezdte a beszédét - ha jól jegyzeteltem , hogy az elmúlt hetekben Magyarországon fontos dolgokról kezdtünk el beszélni, többek között az egészségügyről. Lehet, hogy nagyon keveset járt az elmúlt években a Magyar Országgyűlésben, miniszterelnök úr, de ezek a problémák évek, most má r el lehet mondani, évtizedek óta - sőt a megoldási variációk is - felmerülnek. Az az eljárás, hogy az ön beszéde alatt kiosztogatnak egy aláírás nélküli papírt, amely propagandaanyagnak tekinthető, egy választási gyűlésen elmegy, ám a Magyar Országgyűlés - és azt hiszem semelyik országgyűlés, ahol jogalkotás szokott folyni - szellemiségéhez nem illik. De nézzük végig azokat a pontokat, amiket miniszterelnök úr mondott. Megmondom őszintén, az volt az érzésem, mintha a miniszterelnök úr több évtized után mos t tért volna be a magyar parlamentbe, mintha a miniszterelnök úr nem lenne annak a kormánynak a tagja, amelynek most a feje, előtte minisztere volt, mintha a miniszterelnök úr nem olvasta volna 2002ben a kormányprogramot akár a sürgősségi ellátást, akár a “legyen mindenki mögött járulékfizető” címet illetően, akár a népegészségügyi programot illetően. Ez utóbbi egy picit elgondolkodtatja az embert, mert miniszterelnök úr nem vette magának a fáradságot annak idején - mondjuk, annak idején nem, de most legal ább , hogy elolvassa azt a hatályban lévő 46/2003as országgyűlési határozati javaslatot, amely azoknak a dolgoknak a megvalósulását már befejezettként kellene hogy kezelje a daganatos szűréseket vagy az onkológiai centrumokat illetően. Sőt, a humán erőfo rrásokat illetően is feladatokat fogadott el a Magyar Országgyűlés és az éppen aktuális kormányzat. Semmi nem akadályozta önöket… (Gyurcsány Ferenc a mellette ülőkkel beszélget.) - nem kívánom megzavarni a miniszterelnök urat, én gondosan végighallgattam ö nt , tehát semmi nem akadályozta meg önöket abban eddig sem, hogy ezeket a lépéseket megtegyék. Ezzel kapcsolatban azért hadd jegyezzem meg, hogy az a lassan most már több mint két éve érvényben lévő finanszírozási modell, amit önök vezettek be, a volumen korlátos, kifejezetten mindenfajta ilyen népegészségügyi program ellenében van, hisz 2003as szinten fagyasztják be az egészségügyi intézmények teljesítési lehetőségét finanszírozás szempontjából. Aki efölött teljesít - márpedig a kiszűrt betegek esetében efölött kell teljesíteni , az saját magának termel veszteséget. Bizonyára nem jutott el miniszterelnök úrhoz a szakmai szervezetek ezzel kapcsolatos állásfoglalása. Lehet álmokat szövögetni, csak közben az egész ellátórendszer megy tönkre, az egészségügyi intézményeink sorra adósodnak el. Nem tudom, hogy olvasotte olyan emaileket - de lehet, hogy ilyeneket nem adtak ön elé , hogy az egészségügyi intézményekben sorozatosan bocsátanak el dolgozókat, hogy a számlákat ki tudják fizetni. A kettő valahogy nem illeszthető össze.
