Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2689 Ha akarunk egy jól működő egészségügyet, akkor abban sokkal nagyobb szerepe kell hogy legyen a háziorvosnak és járóbetegszakellátásnak. Ezek azok a területek és szintek, ahol meg kell szüntetni azt az érdekeltséget, hogy hasonló szolgáltatásé rt lényegesen többet lehet fizetni és kapni a fekvőbetegellátásban, ezért mindenki arra törekszik, hogy tereli a fekvőbetegellátásba a betegeket. Ez már persze átvezet egy másik kérdéshez, a finanszírozás kérdéséhez. A negyedik csomag: a gyógyszerfogyasz tás kérdése. Nincs az Európai Unióban lényegében még egy olyan ország, hölgyeim és uraim, amely az összes kasszájából, amit az egészségügyre fordít, ennyit fordítana a gyógyszerekre: majdnem minden harmadik forintot; van olyan ország, ahol csak minden ötöd ik forintot. Magyarországon rendkívül drágák a gyógyszerek és a gyógyhatású készítmények, ráadásul nem vezettünk be olyan mechanizmusokat - és ezt csak magunknak köszönhetjük, az elmúlt években nem vezettünk be , mint mondjuk Németországban, amely arra ös ztönöz mindenkit, hogy a betegnek több lehetősége legyen az azonos terápiás hatású, azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek közül az olcsóbbat venni. Hát kinek az érdekét védjük mi, ha nem a beteg érdekét?! Ha van két azonos hatóanyagú gyógyszer, azonos terapikus hatással, akkor miért nem vezetünk be olyan rendszereket? A beteg is és mindenki abban érdekelt, hogy az olcsóbbat vehesse meg, az ő pénztárcájára kell vigyáznunk. Ezek azok a lépések, amelyeket most és itt meg lehet tenni, és aminek, remélem, pá r hónapon belül kézzelfogható hatása lesz. De vannak olyanok, amelyek nem mennek ilyen gyorsan, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársak, vannak olyan lépések, amelyek elindítják az egészségügy nagy átalakítását annak érdekében, hogy az igazságosabb leg yen, jobb legyen, bennünket szolgáló legyen, de hát munkát fognak adni a következő évekre. Ebben meg kell tenni az első lépéseket. Három ilyen nagy csokor van, három ilyen csokor, amellyel el lehet indítani az egészségügy átfogó átalakításának másfél é vtizede halogatott programját, azt a programot, amelyet önök közül többen, akik itt ültek már ’91ben is a parlamentben, egyébként egy akkor hozott országgyűlési határozatban elég pontosan megfogalmaztak. Szerintem döntően politikai bátortalanság és szakma i tétovaság volt az oka - a kettő együtt , hogy miközben ’91ben a rendszerváltó elit pontosan tudta, hogy mit kell csinálni, az elmúlt tizennégy évben nem csináltuk meg. Voltak érdemi részeredmények, ilyennek tekintem a praxisprivatizációt például az elő ző ciklusban, de a rendszer egésze például nem tudott kitörni abból a dilemmából, hogy ez egy állami egészségügy legyen vagy biztosításalapú egészségügy legyen, és bántóan nagyon a különbségek. Tisztelt Parlament! Ha a képviselőház tagjai, a törvényhozás t agjai ma elmennek orvoshoz, szinte egészen biztosan más szolgáltatást fognak kapni, mint egy falusi nyugdíjas asszony. Ma lényegében azt, hogy ki milyen szolgáltatást kap a magyar egészségügyben, legalább annyira meghatározza az ő társadalmi pozíciója, min t az a betegség, amivel orvoshoz fordul, és ez így nyilvánvalóan nincsen rendben. Az első kör tehát, amit meg kell oldanunk, hogy fogadjuk el, és vezessük be azokat a protokollokat, ami egyenlővé tesz bennünket akkor is, amikor megjelenünk a szolgáltatásér t, nem csak akkor, amikor fizetni kell, mert az nincsen rendben, hogy amikor fizetni kell, akkor egyenlőek vagyunk, amikor meg kapni kell szolgáltatást, akkor a nagyobb kutya többet kap, mint aki a sor végén áll. Az első csomag, a javaslatok első csomagja, hogy biztosítani az ellátásban a szakszerűséget, az egyenlőséget, bevezetni azokat a protokollokat, azokat a szabályokat, amelyek azt fogják majd biztosítani, hogy függetlenül attól, hogy ki honnan jön, ugyanazt kapja a magyar egészségügyben, és független ül attól, hogy hol lakik, egy SzabolcsSzatmárBereg megyei nem jár rosszabbul, mint egy II. kerületi, Rózsadombon lakó biztosított társa. (Moraj a Fidesz soraiban.) A következő csokra az intézkedéseknek, hogy megpróbálja rendbe tenni a járulékfizetések na gy rendszerét, és elindul a valóságos biztosítás irányába. Kérem szépen, akinek van háza, az tudja, hogy akkor biztosítja, hogyha ő fizet érte, akinek van autója, az tudja, hogy akkor biztosítja, hogyha fizet érte. Furcsa módon a saját egészségünkkel kapcs olatban ezt nem így gondoljuk. Ma a tízmillió polgárból kevesebb mint négymillió biztosít. Erre még sok mindent mondhatnánk, de tegyük azt is
