Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2686 Láthatólag vannak vitáink. Hadd utaljak kéthárom ilyen pontra, ami az elmúlt hét tanulsága. Az egyik: sok lépés vagy kevés, nagy lépés - amelyet önmagában persze nem is könnyű értelmezni. Én magam azt mondanám, hogy fontos lépések kellenek. Egy panelházban két, egymás mellett lévő lakás között, amely első ránézésre ugyanolyan, száz kicsi különbségen múlik, hogy az egyik lakható és otthon os, a másik rideg és nehezen lakható. Ha két könyvet az ember a kezébe vesz, első ránézésre kevés a különbség, és ki fog derülni, hogy alig tapintható ezer részlettől az egyik Nobeldíjas lesz, a másik eladhatatlan silánysággá változik. Nem hiszem, hogy Ma gyarországon van egyetlen olyan nagy lépés, vagy van három olyan nagy lépés, ami megváltoztatja a világot. Nem hiszem! De, ha igen - és ezt a legőszintébben mondom , azt javaslom a képviselőknek, rakják össze, mutassák meg, dolgozzák ki, az egy jó vitaala p. Azon nem érdemes vitatkozni, hogy tíz, húsz vagy három. Mi az a három, mi az a tíz, mi az a húsz? Ha vannak nagy, átfogó javaslatok, azt gondolom, a kormány mindig nagyon boldog lesz, ha ezeket megvitathatja és megnézheti. Természetesen nem akarom azzal elütni ezt a vitát, hogy a leghosszabb út is az első lépésekkel kezdődik, vagy azzal, hogy az első lépésnek nem a hossza, hanem az iránya a fontos. Azt szeretném mondani, hogy ezekről a konkrét tartalmakról beszéljünk egymással. Mi az, ami rendben van, mi az, ami nem? Mi az, amit módosítani kell? (13.20) Nincs annál fontosabb, mint megvitassuk, hogy melyek azok, amelyek hozzájárulnak egy jobb Magyarország megalakításához, és melyek azok, amelyek nem jó lépések, nem tökéletesek, módosításra, esetleg elvetés re szorulnak. Van aztán egy másik vita, ez a vita részben ellenzék és kormány vitája. Volt, aki azt mondja, hogy ezek tyúklépések, kérem szépen, el kellene őket felejteni, tétovaságot vagy tanácstalanságot tükröznek. Máskor pedig ugyanebből a pártból más k épviselők azt mondják, nincs az rendben, hiszen ezeket a javaslatokat éppen mi tettük meg két évvel ezelőtt, és a kormány most a mi jó javaslatainkat akarja megvalósítani - amire, azt gondolom, akár még büszke is lehet bármelyik képviselő, ha a kormánynak ezek a javaslatok tetszenek. Nem akarom azzal elütni ezt a vitát, amit sokan úgy gondolnak, hogy mondhatnánk a tyúklépésekre reagálva, tyúkészre vall, ha valaki úgy gondolja, hogy ezek alkalmas megjegyzések arra, hogy ezek a lépések jók vagy nem jók; nem, mert így is túlságosan sok a durva szó, szerintem az alantas megjegyzés (Demeter Ervin: Ezt tetted most!) és az indokolatlan leegyszerűsítés. Ebben az ügyben akkor járunk el helyesen (Tállai András: Tükörbe kell nézni!) , és azt hiszem, az a felelős politik usi magatartás, ha nyugodt szóval érvelve, ésszerű vitát folytatunk egymással. Azzal nem jutunk egyről a kettőre, ha egymást minősítgetjük; azzal nem jut előre az ország, ha olyan durvaságokat vágunk egymás fejéhez, amelyről egyébként a magánéletünkben azt gondolnánk, hogy ez nem megengedhető. Én magunknak azt javaslom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem kell felvenni ezt a kesztyűt, nem szabad engedni és megengedi, hogy ezzé váljon a vita. Nekünk azzal kell foglalkozni, hogy melyek azok az ügyek, amelyekk el jobbá lehet tenni ezt az országot. Ha pedig valaki ezen vita által teremtett lehetőséget arra használja, hogy durva, sértő személyes megjegyzéseket tegyen, lelke rajta, azt gondolom, hogy annak fejére fog visszahullni, aki ezt a stílust és ezt a magatar tást választja. Harmadrészt: van két olyan kisebb vita, amelyben sok félreértés is van, lásd borravaló, lásd a háztartás körüli munka. Minden, ami ebben az ügyben elhangzik és számít, az csak arról szól, vane hosszabb távon lehetőségünk arra, hogy több fe lelősséget viseljünk magunkért. Az nem lenne jó, ha bárki is úgy érezné, hogy jön az állam, jön a kormány, és akkor most bünteti a kisembert, és adóztat, ha kell, ha nem. De az nagyon fontos lenne, hogy érezzék azok, akik borravalóból élnek, ha, mondjuk, n incsen utánuk biztosítás, merthogy sokan vannak ilyenek, akkor ebből nem lesz nyugdíj. Lehet, hogy úgy kell átgondolni ezeket a kérdéseket, mint ahogy az elmúlt heti vitákban sokan javasolták, hogy a társadalombiztosítással kell összekötni ezeket a jövedel meket, a nyugdíj- és
