Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges további kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
2637 soha nem egy jó, helyes megoldás, mi valamiért szeretnénk tenni. Ezeket a módosító javaslatokat a kormány eddig sorozatosan negligálta. Úgy gondolom, hogy sajnos a lakástörvényben sem lehet arra számítani, hogy erősödnek majd az önkormányzatok pozíciói vagy a bérlők pozíciói, vagy bárki, aki lakással rendelkezik ebben az országban. Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy a bizottsági ülésen kimondottan úgy nyilatkozott a kormány képviselője, hogy szó sem lehet arról, nem lehet beszélni a jövőben sem, és elzárkóznak olyan önkormányzatok támogatásától, akik majd a la kásmaffia áldozatainak kívánnak bérlakást juttatni, mert hiszen megszűnt ez a lakásigénylési rendszer, még ennek a felvetése sem törvényes, sőt különösen alkotmányellenes. Szeretném azt mondani magam is kerületi vagyonbizottsági elnökként, hogy igenis, a h elyi önkormányzati rendeletek adnak arra lehetőséget, hogy lakáshoz juttassunk olyan rászoruló, halmozottan hátrányos élethelyzetükben kilátástalanná váló embereket, akiket a képviselőtestület pályáztatáson kívül kijelöl bérlővé. Ezt a gyakorlatot ki kell ene szélesíteni, vagy a polgármester, vagy a képviselőtestület hatáskörébe kellene utalni, és erről a lakástörvénynek kellene kimondani az első felhívó és ösztönző szót. Tartok tőle, illetve kérem, hogy ha majd ilyen természetű igények lesznek, akkor arra legyen az Igazságügyi Minisztériumnak valami füle. Alkotmányossági problémákat feszeget a beszámoló is azzal kapcsolatosan, hogy a jogerő kérdése azt mondja, megduplázná az ügyiratokat, és félelmetes számokat leírnak ide, 4 milliót meg 27 milliót, meg 40 milliót, tehát egyszerűen a praktikum oldalára terelik a jogbiztonságot. Én végezetül egyetlenegy alkotmányos kérdést szeretnék feszegetni a módosító javaslatok összességével kapcsolatosan. Ezeket a módosító javaslatokat most a képviselők 50 százaléka plus z egy képviselő meg fogja szavazni, és az országgyűlési határozat részévé válva születik egy olyan országgyűlési határozat, amelynek az elfogadottsága nem éri el az azonos tárgyban korábban hozott, teljes igenléssel, egyetértéssel hozott, 353 szavazatot ma ga mögött tudó országgyűlési határozatot. Ebben a helyzetben mi az alkotmányos probléma? Az, hogy arra a tárgyra két országgyűlési határozat vonatkozik, az egyik százszázalékos elfogadottsággal bír, a másik a felét éppen csak átugrotta, és ez az utóbbi egy szerűen lerontja az előző országgyűlési határozatot, negligálja, átírja, átfogalmazza. Ennek a veszélye, ennek az üzenete több mint a lakásmaffia elleni küzdelem. Ez már a demokrácia felfogásának a kérdése, a jogbiztonság, a jogrend követésének a kérdése, alkotmányos kérdés. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ha ebben az ügyben a szavazás, remélem, nem így fog történni, de mégiscsak életbe léptet azonos témában, azonos tárgykörben, azonos feltételek mellett született azonos típusú törvényjavaslatot, tehát egy országgyűlési határozatot, ki fogom kérni az Alkotmánybíróság véleményét a tekintetben, hogy ez egy helyes, követendő módszere a jövőben, vagy nem az. Remélem, olyan választ fogok kapni, hogy valószínűleg nem az, mert egy országgyűlési határozatot végre k ell hajtani, a címzettje a kormány és annak minisztériumai, és az országgyűlési határozat végrehajtásáról évente minél csökkenőbb tartalmú beszámolót kell benyújtani, és az utolsó kormánybeszámoló úgy szól: az országgyűlési határozat valamennyi pontját vég rehajtottuk, a folyamatosat is, megszűnt a lakásmaffia. Mert azt, hogy megszűnik, joggal feltételeztük tavaly, amikor ezt a határozatot megszavaztuk. Nem azt mondom, hogy valamennyi ingatlancsalás szűnik meg, mert az emberek csalásra mindig hajlamosak lesz nek, de az a tevékenység, amit mi jól körülhatároltan leírtunk, megvizsgáltattunk, az a típusú tevékenység szűnik meg. Lehet, hogy áttolódik más területre, de én reménykedtem abban, hogy hatékony eredményről tudunk beszámolni egy év után, megnyugtató üzene tet tudunk küldeni a minket most hallgatóknak és az áldozatoknak, hogy legalább elértük azt, hogy a jövőben ez a cselekmény nem ismétlődik meg, és mindenféle rossz szándékú ember úgy gondolja, hogy ezen a területen neki most már nincs keresnivalója. Ezt sa jnos ezzel a határozattal nem tudjuk elérni. A figyelmet el lehet terelni a korábbi határozat hatályon kívül helyezésével, új határozat életbelépésével, új lendülettel, új miniszterekkel meg száz lépéssel. Kérem szépen, ez lett volna az