Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 21 (200. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
253 Itt az ideje, hogy őszintén beszéljünk az adók világáról, és itt az ideje, hogy a kormány beismerje, hogy már nincs abban a helyzetben, és nincs abban a pozícióban, hogy 2006ig, a következő választásokig adót tudjon csökkenteni. Ennek jó néhány oka van. Az egyik legfontosabb ok, hogy az előző három esztendőben minden olyan forráslehetőséget felélt, amely ezt lehetővé tette volna. Az elmú lt három esztendőben 3540 százalékkal növelte az államadósságot, ami 3500 milliárd forintot jelent. Az elmúlt három esztendőben olyan helyzetbe került a magyar gazdaság, hogy a bevételi oldal nemhogy növekedett volna, hanem inkább csökkent. A szomszédaink , a szomszédos országok, Ausztriától kezdve Szlovákián, Románián keresztül Szlovéniáig valóban jelentős adóreformot hoztak létre, de ők ezt megtehették, mert olyan helyzetben voltak, és olyan helyzetben van a gazdaságuk, illetve olyan a kormányuk gazdaságp olitikája. A magyar kormány ezt több okból nem tudja megtenni. Az okok között az első a hihetetlenül megnőtt államadósság. Ha jelentős adócsökkentésre kerülne sor, akkor nagy valószínűséggel a költségvetés nem tudná az államadósságot finanszírozni. Nem teh eti meg, hogy adókat csökkentsen, hiszen az elmúlt héten az Európai Unió, az Európai Bizottság felhívta a figyelmét, hogy tartózkodjon ettől a magatartástól, és ugyanerre az okra hivatkozott: az államadósság finanszírozásának a nehézségeire. Ma ott tartunk , hogy Magyarország versenyképessége került veszélybe, hiszen a NyugatEurópából vagy a világ más részéről beáramló működő tőke a kedvezőbb feltételek miatt sokkal inkább a szomszédos országokat célozza, mint Magyarországot. Tehát a magyar gazdaság verseny képessége került veszélybe. Ennek a megtartása lenne elsőrendű feladata a magyar kormánynak. Mi kell ehhez? Először is felelős nemzeti kormányzás. Mit akar az MDF? Először is azt, hogy beszéljünk őszintén és tisztességesen az adókról. Aztá n alkossunk végre egy olyan gazdaságpolitikai koncepciót, ami véget vet az elmúlt három év iránytalan, átgondolatlan gazdaságpolitikai döntéseinek. Aztán a források megteremtése érdekében növekvő magyar gazdaságot, növekvő magyar gazdasági teljesítményt. E l kell ismerni, hogy van egy olyan szférája a gazdaságnak, amely növekszik, ez a multinacionális cégek világa, tehát olyan feltételeket és körülményeket kell teremtenünk, ami a hazai kis- és középvállalkozók, a magyar gazdaság gerincének, motorjának a lehe tőségeit növeli, kedvezményes kamathoz jutás és a piacra jutás feltételeinek a biztosításával. Aztán csökkenteni kell a kiadásokat. Mérhető, olcsóbb és hatékonyabb államot kell megteremtenünk. Végre elkerülhetetlen egy átfogó államháztartási reform. Olyan adminisztrációra van szükség, amely vállalkozásbarát környezetet teremt, és amely valóban a vállalkozók érdekeit szolgálja. Sajnos, megindult a kampány, és az őszinte beszéd helyett megint az ígérgetések kapnak elsősorban hangot. Arra kérem a kormányoldalt és az ellenzéket is, hogy a 24. órában, félretéve a kampánycélokat, megfogadva a józan, normális hangokat, végre beszéljünk arról, ami igazából a feladatunk: a magyar gazdaság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyretétele, működési feltételeinek a megteremtése. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány részéről megadom a szót Katona Tamás pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! (13.40) DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezető Úr! Abból indult ki a napirend előtti hozzászólásában, hogy elkezdődött a kampány, és a pártok, ha jól értem, ami t mondott, összevissza ígérgetnek. Ezt ön részben kritizálta, részben pedig egy sajátos kívánságlistát fogalmazott meg. Nézzük meg, hogy ez mennyiben van szinkronban a realitásokkal.
