Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 2 (219. szám) Ünnepi ülés - Dr. Szabad György, az 1990-1994-es ciklus Országgyűlése elnökének ünnepi beszéde - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABAD GYÖRGY, az 1990-1994-es ciklus Országgyűlésének elnöke:
2463 Az en gedélyt megadom. Kérem az ünnepi ülés részvevőit, hogy felállással tisztelegjenek a történelmi zászlók bevonulásához. (Az ülésteremben lévők felállnak. Megszólalnak a fanfárok. Az elnöki emelvényre díszegyenruhás katonák behozzák a történelmi zászlókat. Ez t követően az ülésteremben lévők helyet foglalnak.) ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Jó napot kívánok! Köszöntöm ünnepi ülésünk résztvevőit, valamennyi kedves vendégünket, mindazokat, akik megtisztelték jelenlétükkel ünnepi ülésünket. Köszöntö m mindazokat is, akik a televízió, a rádió és az internet nyilvánosságán keresztül kísérik figyelemmel ünnepi ülésünket. Kedves Képviselőtársaim! Az 1990ben szabadon választott Országgyűlés megalakulásának 15. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepi ül ésünket ezennel megnyitom. Bejelentem, hogy az ünnepi ülés vezetésében Nagy Nóra és Pettkó András jegyzők lesznek majd a segítségemre. Tisztelt Országgyűlés! Göncz Árpád volt köztársasági elnök úr sajnos nem tud ülésünkön részt venni, de megkért arra, hogy tolmácsoljam: az Országgyűlés minden tagjának felelősségteljes és eredményes munkát kíván, az országnak pedig, hogy a tizenöt évvel ezelőtti remények maradéktalanul valóra váljanak. (Taps.) Dr. Szabad György, az 19901994es ciklus Országgyűlése elnökének ünnepi beszéde ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Ezennel tisztelettel felkérem Szabad György urat, az 19901994es ciklus Országgyűlésének elnökét, hogy tartsa meg ünnepi beszédét . (Taps. - Dr. Szabad György fellép a szónoki emelvényre.) DR. SZABAD GYÖRGY , az 19901994es ciklus Országgyűlésének elnöke : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Mielőtt mondandómat előadnám, jelezni szeretném, hogy - korábbi szokásomtól e ltérően - nem fogok szabadon beszélni, hanem az idő szűkössége miatt olvasni fogom mondanivalómat. Tizenöt évvel ezelőtt álltam először ezen az emelvényen, a diktatúrák csődje miatti elégtétel érzésével, de politikai cselekvésre választottként a felelősség vállalás nagy terhével s az arra való alkalmasságom minden kételyével. Most jóval idősebben léptem fel ide, de a hatalom nélküli közpolgár csak erkölcsi gondjával, s nem nosztalgiák eregetése vagy görögtüzes tisztelgés végett, hanem az emlékező, méghozzá a történész hitelesítő szándékával tanulságokra is figyelmeztetve. Az Országgyűlés, amelyet 1990ben végre a szabadon nyilvánuló népakarat legitimált, s amely Varga Béla volt elnök megjelenése folytán is közvetett kapcsolatot tartott a polgári alkotmányossá gnak és a nemzet függetlenségének a reményével 1945ben megalakult Országgyűléssel, a rendszerváltás legfőbb letéteményese lett a kilencvenes évek elején; szakítva a diktatúra farkasbőrös, majd báránybőrös változataival, és a nagy többség által követve Ant all Józsefet abban, hogy ez alkalommal sikeresebben, mint az elődök tették, mint 1918 után a Monarchia felbomlásakor, 1944 után pedig a hitleri Németország összeroppanásakor, még idejében kitépje az országot a kényszerközösségekből, azaz ha nagy vesztesége k árán is, túlélje a Szovjetunió hatalmi rendszerének összeomlását. Meghatározó szerepe volt ebben annak, hogy a mindenkinél egyértelműbben és hatékonyabban Sólyom László által céllá emelt magyar jogállamot alapozó alkotmány megszületett az Ellenzéki Kerek asztal kohójában, és elfogadtatásra talált az állampárttal folytatott, a vérontás és a politikai anarchia kerülését célzó tárgyalásokon. Nem mindent eredményezett ez az 184949es, 1946os és 1956os jogelveket, valamint későbbi
