Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - Egyes munkajogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - A budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VARJU LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZŰCS LAJOS (Fidesz):
2448 Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ne m kell Gulyás József úr szavaira reagálnunk, hiszen nem biztos, hogy mindig mindenki a teljes igazság birtokában van, mint ahogy azt gondolom, hogy a törvény benyújtásával is megint csak a kormány saját magáról állított ki egy egészen elégtelen bizonyítván yt, és nemcsak a kormány, hanem a kormánykoalíció. Kedves képviselőtársam, ha ezt a törvényt 2002ben nyújtja be a parlament, akkor talán még elfogadható lett volna az az érvelés, hogy ezzel sem az előző, sem az azt megelőző kormány nem tudott mit csinálni . Önök három évet késlekedtek, és a településektől bejövő vélemények azt mutatják, hogy ebben a három évben sem folyt olyan egyeztetés, amely megnyugtató lett volna. Ha csak arra gondolok, hogy egypár nappal ezelőtt küldött Pilisborosjenő polgármestere val amennyi Pest megyei képviselőnek egy levelet, amelyben az M0s északi összekötésével kapcsolatban fogalmazott meg nagyon komoly kételyeket, akkor azt gondolom, hogy valóban nem volt megfelelő ez az előkészítés. (14.00) Többször szó esett arról, hogy milyen mértékben csökkennek a zöldfelületek, és ebben a vonatkozásban mindig csak arról van szó, hogy az agglomerációs településeken lévő belterületbe vonások, amelyek károsak, és valóban a budapesti zöldfelületcsökkenések meg sem jelennek ezekben a kérdésekben . Egy számadat szerint évente körülbelül 10 hektár zöldfelület tűnik el a fővárosban. Ez borzasztóan magas szám. Nem nagyon hiszem, hogy be tudtak számolni kormánypárti képviselők és főleg a főváros vezetése arról, hogy az elmúlt 810 évben hány új közpark ot hoztak létre, hány új erdőtelepítést végeztek a fővárosban. Egy másik mérőszám a fővárost elhagyók száma. Ma divatos szóval azt lehet mondani, hogy óránként három ember hagyja el a fővárost. Igaz, hogy van betelepülés is, de a betelepülők száma nem éri el a fővárost elhagyók számát, sőt lényegesen alatta marad annak. Képviselő úr a vízbázissal kapcsolatban azt mondta, hogy először a településeknek kellene a tárgyalásokat lefolytatni. Igaza van, én is ezt gondolom, de ezt a tárgyalási lehetőséget meg kell ene hagyni a települési önkormányzatoknak és a fővárosnak, és meg kellene hagyni azt a lehetőséget is, hogy a települések döntsék el, akarjáke, hogy az ő településük lakosságszáma folyamatosan növekedjen, vagy azt mondják - mint ahogy 20012002ben Budake szi mondta , népszavazást írunk ki azért, hogy megtudjuk, az emberek akarjáke, hogy új lakópark épüljön. Egy másik településen pedig azt írták ki a települési tábla alá 20002001ben, hogy megtelt a település. Hagyjuk meg nekik ezt a lehetőséget, mert er re az önkormányzati törvény szerint jelen pillanatban is minden jogosítványuk megvan. Az én választókerületemben a települések úgy védekeznek a kitelepülők ellen, hogy vagy nagyon magasan tartják az ingatlanjaik árát, vagy pedig olyan feltételekhez kötik a kiköltözést, amivel ki lehet szűrni, hogy ne csak ingatlanpanamákban vesztesen maradt emberek költözzenek a DélPest megyei régióba, hanem olyan emberek, akik munkát és életlehetőséget keresnek az adott településen. Budapesten az elmúlt nyolc évben ötszáz tantermet zártak be. S nem azért, mert a gyerekek száma ilyen drasztikus mértékben csökkent, hanem azért, mert a kiköltöző gyerekek az agglomerációban tanulnak tovább. Ez a törvény sem az oktatásról, sem az egészségügyről, sem a közszolgáltatásokról nem r ajzol fel olyan jövőképet, amit jó szívvel lehetne támogatni. Keller képviselő úr körzetében van DélPest megye egyetlen kórháza Törökbálinton. Egy olyan tüdőgyógyintézetről van szó, amelyik egész Pest megyét kénytelen ellátni. De gondoljunk bele abba, hog y egy váci vagy gödöllői embernek milyen nehéz eljutni Törökbálintra! Ezt a kérdést tehát össze kell kötnünk a közlekedéssel is. Ugyanakkor - s ezt is csak negatívumként lehet elmondani - csak a közlekedés figyelembevételével nem lehet egy ilyen jogszabály t megalkotni. Azt gondoljuk és azt mondjuk, hogy a fővárosból kiköltöző emberek egy idő múlva munkalehetőségeket is fognak követelni maguknak azokon a településeken, ahol élnek. Erre sem ad választ ez a törvény.
