Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
2426 hirdetett meg az ÁPV Rt., és amikor ez sikertelen volt, akkor egy harmadik - ha jól emlékszem, tárgyalásos - fordulóra is sor került. Összesen háromszor kívánta az ÁPV Rt. eladni a Tokaj Kereskedőházat. De közben egy nagyon érdekes fejlemény is történt, mégpedig az, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt. 23 százalékát az állam áttette egy másik gazdasági társaságba, amit eladott a Leisztinger Tamásféle Aragó Rt.nek. Így a Tokaj Kereskedőház 23 százalékának privatizációja megtörtént, és vala milyen oknál fogva, ami előttünk nem ismert, az Állami Privatizációs Részvénytársaság úgy gondolta, hogy amit egyszer eladott, azt jó lenne visszaszerezni a magántulajdonból, így körülbelül fél év után visszavásárolta a Leisztinger Tamásféle Aragó Rt.től ezt a 23 százalékot, és 90 millió forinttal többért vásárolta vissza, mint amennyiért eladta. Ezen természetesen Leisztinger úr cége keresett 90 millió forintot, ellenben az adófizetők elveszítettek 90 millió forintot. Nos, ekkor érkeztünk el a 2005ös év elejére, amikor egy parlamenti ülésen - talán napirend előtt - Gál J. Zoltán, aki feltalálta a spanyolviaszt, bejelentette, hogy a kormány egyetért azzal, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt. maradjon tartósan állami tulajdonban. Már akkor ellenzéki képviselők k özbekiabáltak, hogy egészen pontosan kerüljön vissza állami tulajdonba, mert hogy onnan a szocialistaszabad demokrata kormány vette ki, de örültünk Gál J. Zoltán bejelentésének, hogy a kormány is egyetért ezzel a szándékkal. Aztán persze a kormány nem nyú jtott be ilyen javaslatot, ezért képviselőtársaimmal úgy döntöttünk, hogy mi magunk segítünk a kormánynak, és természetesen ezzel egy időben a szocialista javaslat is megérkezett. No, most erről folyik a vita jelenleg. A történethez tartozik, hogy 2004ben egy kormányhatározat kivette a Tokaj Kereskedőház vagyonából azokat a muzeális borkészleteket és muzeális pincéket, valamint a világörökség részét képező szőlőbirtokokat, amelyek ennek a részvénytársaságnak - és merem állítani, hogy TokajHegyaljának - a legértékesebb muzeális vagyontárgyai. Az indoklás szerint azért vették ki, hogy az esetleges privatizációtól megóvják, és a Kecskeméti Borászati Kutató Intézet kezelésébe adták át. Ezzel a logikával persze csak egy probléma van. Az a probléma, hogy ha ma a kormány úgy gondolja, hogy a Tokaj Kereskedőházat nem kell eladni, sőt most már támogatja is azt a törvényt, hogy legyen törvényi garancia arra, hogy a Tokaj Kereskedőház állami tulajdonban marad, akkor azt nem értem, hogy a tegnapi napon miért nem támoga tták a javaslatunkat, hogy ezek a muzeális borkészletek, muzeális pincék és szőlőbirtokok kerüljenek szépen vissza a Tokaj Kereskedőház vagyonába, és az mint nemzeti vagyon, mint egy megőrzendő érték továbbra is a magyar állam védelme alatt dolgozhasson to vább. A Tokaj Kereskedőház kapcsán felmerül az, hogy az előző kormány idején összesen 4 milliárd forint értékben a kormány tőkejuttatás formájában segítette TokajHegyalja szőlőfelvásárlását. Ez a két esztendő - mindig el szokták írni a különböző sajtótudó sítások, ezért nagyon fontos megjegyezni , ez a két esztendő a 2000es és a 2001es termésre vonatkozott. A 2000es évjárat hosszú évtizedek óta az egyik legjobb évjárat volt. Ezt én kevésbé tudom igazolni, mert nem vagyok nagy borász - sőt tulajdonképpen semmilyen borász nem vagyok , de azt mondják az ott élők, hogy a 2000es évjárat kiváló évjárat volt, és amikor felvásárolták a 2000es évjáratot, felvásárolta a Tokaj Kereskedőház a termelőktől, akkor nagyon jó befektetést tett ezzel. Ez a bor, ez az as zú most is ott van a pincékben, és amikor majd az aszú eladhatóvá válik - az aszúnak van egy bizonyos pihentetési ideje , akkor ez a bor vissza fogja termelni azt az értéket, amit belefektettek. Valóban volt a döntésnek egy olyan oka is, hogy az ott élő s zőlősgazdákat, az ott élő gazdálkodókat segítsék ezzel a felvásárlással. Ez a pénz azt segítette, hogy az európai uniós csatlakozás előtt ne menjenek tönkre a szőlőgazdaságok. A TokajHegyalján élők ezt pontosan tudják, és azt hiszem, hogy ennek a jótékony hatását érezhették. Azóta egyáltalán nincs ilyen figyelem. Nemcsak TokajHegyalján, hanem más borvidékeken sincsen ilyen figyelem, főleg azután, hogy csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, most már ezeket nem is teheti meg, hogy ilyen módon segít a gazdálkodóin.
