Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (független):
2409 A Szabad Demokraták Szövetsége részéről ezt az előterjesztést támogatjuk, és annak elfogadását a tisztelt Háznak javasoljuk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra meg adom a szót Ékes József független képviselőnek. (11.00) ÉKES JÓZSEF (független) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon köszönöm a szót és a lehetőséget. Én egy konkrét példán keresztül szeretném levezetni azt, amit Kis Zoltán is megerősített. Idáig a rra hivatkoztunk, hogy az Unió függvényében kell a törvényeinket átalakítani, a csatlakozás után pedig hozzá kell igazítani az általunk meghozott törvényeket. Mi az én legnagyobb problémám? Államtitkár úr elmondta, hogy a polgárok biztonsága az elsődleges. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a polgárok biztonsága legyen az elsődleges. Nem az a fontos, hogy az Európai Unión belül hányadiknak hozunk meg egy törvényt, elsőnek, másodiknak vagy harmadiknak, hanem az, hogy azt hogyan tartjuk be, hogy tudunk annak ér vényt szerezni. Szeretném ezt egy nagyon konkrét példával illusztrálni, majd utána ezt az anyagot átadni államtitkár úrnak. A Hornkormány idején Ajkán az 1081. számú törvényerejű rendelet alapján épült egy társasház szociális alapon, állami támogatással. Az ebben lévő lakásokat általában nagycsaládosok, több gyermeket egyedül nevelők vették birtokukba. Csakhogy az a kht., amelyet az állam kijelölt mint szociális lakásépítőt, olyan kegyetlen munkát végzett, hogy a bírósági végrehajtás alapján lakásonként 50 0 ezer és 1 millió forint közötti kártérítést kell lefoglalás tárgyaként a lakosok részére fizetnie. Van egy bírósági határozat, aminek a bíróság sajnos nem tud érvényt szerezni, hisz annak a kht.nak az ügyvezetője, aki a munkát végezte, illetve végeztett e, időközben nincstelenné vált, az állampolgárok pedig attól félnek, hogy a következő télen megfagynak a lakásban. A társasház szociális alapon épült, és a bírósági végrehajtás során a lakosok számos olyan munkát végeztettek el a lakások jobbítása érdekébe n, ami több tíz- vagy több százezer forintos tételt tett ki, de ezt nem tudják behajtani. Ilyenkor mi a tényállás? Devánszkiné nagyon jól ismeri - hiszen sokat foglalkozott vele - a maffiamódszerekkel történő lakásfoglalások kérdését. Ez is ez a kategória. Mit tud tenni a magyar törvénykezés? Azzal maximálisan egyetértek, és helyesnek tartom, hogy a törvényeinket hozzáigazítjuk az Európai Unió törvényeihez, hiszen az Unió tagországaihoz tartozó minden állampolgárnak azonos feltételeket kell biztosítani a tö rvénykezés szempontjából és a végrehajtás területén. De az a nagy kérdés, hogy itthon, a honi bírósági végrehajtásoknak hogy tudunk érvényt szerezni. Tizennégy családról van szó. Mielőtt ez a tizennégy család - fogalmazzunk úgy - a lakásokba költözött, nem rendelkezett olyan javadalommal, amely lehetővé tette volna számukra, hogy önállóan tudtak volna családi házat vagy lakást vásárolni. Beszálltak egy állami támogatással végrehajtott lakásépítésbe, és utána komoly disznóságok derültek ki, és majdnem azt le het mondani, hogy a tizennégy lakásos társasház jelenleg összedőlőben van, s van egy bírósági döntés, amit egyszerűen nem lehet végrehajtani. Azt kérem államtitkár úrtól és valamennyi parlamenti képviselőtől, hogy a törvénykezésnél olyan végrehajtási utasí tásokat kellene kialakítani és a végrehajtást annyira fel kellene gyorsítani, hogy a kritikus helyzetbe került családok esetében valamilyen állami kezelési alap létrehozásával, a költségek megelőlegezésével lehetővé váljon, hogy normális körülmények között tudjanak élni. Amíg ezt nem tesszük meg, addig az állampolgároknak a törvénykezésbe és a parlamenti képviselőkbe vetett hitük csorbul, és azt mondják, hogy megint hoztak egy törvényt, de annak a végrehajtását soha nem fogják tudni rendezni és úgy alakítan i, hogy az az állampolgárok számára biztonságot, illetve normálisabb közérzetet tudjon maga után vonni.