Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és egyéb, az egészségüggyel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP):
2395 osztályra, hány szülészeti osztályra, milyen járóbetegszakrendelésekre van szükség, s ezeket milyen módo n, milyen minőségbiztosítási garanciákkal veheti igénybe a lakosság. Kik is a regionális egészségügyi tanács tagjai? Mindenekelőtt a tulajdonosok, de helyet kapnak természetesen a szolgáltatók, a szakmai szervezetek, például az Orvosi Kamara, a Szakdolgozó i Kamara és a hatóságok, az ÁNTSZ és a megyei egészségpénztárak. A regionális egészségügyi tanácsok a megelőzésen, az alapellátáson, a járóbetegszakellátáson át a fekvőbetegintézeti ellátásig, rehabilitációig fogják össze és szervezik meg a betegellátást , a betegek ellátásának útját a térségben. Ez a javaslat kiegészíti a regionális egészségügyi tanácsok felállításáról és működéséről szóló törvényi helyet azzal, hogy határidőt tűz az egységes országos rendszer kialakítása érdekében. A másik, általam nagyo n fontosnak tartott javaslat a törvényjavaslatban az egészségügyi ellátások egy másik területét, a gyógyászati segédeszközellátásra vonatkozó szabályokat teremti meg. Mind a mozgássérültek, más fogyatékkal élők vagy gyógyászati segédeszközre szorulók, gyó gyászati segédeszközt előállítók, forgalmazók hosszúhosszú évek óta várják a gyógyászati segédeszközpiac egységes törvényi szabályozását. Hosszú évek óta sürgetik azt, hogy a gyógyászati segédeszköz fogalmát pontosan határozzuk meg. Az árképzés, a társada lombiztosítási támogatás szabályozott rendszerét, az árusítás, forgalmazás személyi, tárgyi feltételeinek jogi megteremtését, az egységes katalógus összeállítását is hosszú évek óta szorgalmazták. Már a kilencvenes évektől folyamatosan problémák jelentkezt ek erről a területről, erről az egészségügyi szolgáltatási területről az elavult termékstruktúra, a megfelelő szakmai szabályozás, a nyilvántartás és az ellenőrzés hiánya miatt. A pazarlás és a szűkös költségvetési keretek egyszerre voltak jelen. A szabály ozatlanság a gyógyászati segédeszközök vonatkozásában olyan mértékű, hogy a beteg érdekében igazából sem a fogyasztóvédők, sem a betegjogi képviselők érdemben nem tudnak fellépni jogszabályi helyek miatt. Az Orbánkormány érdemben nem tett semmit ennek a t erületnek a rendezéséért, sőt olyan káoszt idézett elő, amely gyakorlatilag melegágya volt a visszaéléseknek. Itt csak a Kínából beszerzett szemüvegkeretekre szeretnék példaként utalni, amelyek talán soha nem látták Magyarországot. Az előző kormány gyógyás zati segédeszközkölcsönzést ígért, és nem csinált semmit. Katalógust ígért, és a katalógus nincs sehol. Hivatalos ártárgyalásokat pedig egyáltalán nem folytatott le. A Magyar Szocialista Párt a választási kampányban ígéretet tett a gyártóknak, a betegekne k, a forgalmazóknak, hogy rendbe tesszük ezt a területet, és elindítjuk a gyógyászati segédeszközkölcsönzést. A MedgyessyGyurcsánykormány lefolytatta az ártárgyalásokat a gyógyászati segédeszközgyártókkal és forgalmazókkal. Elkülönítette a költségvetés ben a kötszerre, a gyógyászati segédeszközre és a gyógyászati segédeszközkölcsönzésre szükséges előirányzatokat. A társadalmi érdekképviseleti szervek, így az Orvosi Kamara, az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Gyógyászati Segédeszközgyártók és forgal mazók Szövetsége, a Sebinko Szövetség, a MEOSZ és sorolhatnám tovább az érintett szervezeteket, amelyeknek véleménye, elképzelése épült be kétéves egyeztetési folyamatot követően ebbe az előttünk fekvő törvényjavaslatba. A törvényjavaslat most meghatározza a gyógyászati segédeszköz fogalmát. A javaslat új típusú szerződés megkötését teszi lehetővé a gyógyászati segédeszköz forgalomba hozója és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár között. A törvényjavaslat feloldja a gyógyászati segédeszközök jelenlegi tá mogatási rendszerének a rugalmatlanságát. Így a biztosítottaknak lehetővé válik, hogy igényeiknek megfelelően nagyobb választási lehetőségük legyen. Lehetővé válik, hogy a valóban rászoruló biztosítottak hozzájuthassanak a szükséges technikai, műszaki segé deszközökhöz. A rehabilitációt segítő eszközökhöz való hozzájutás korszerűsítése rendkívül fontos, hiszen ebben az esetben sokszor a beteg családját, közvetlen környezetét is érinti az ellátatlanság. Jó ellátás esetén a gyógyászati segédeszközt igénybe vev ő biztosítottak pedig munkaképessé, járulékfizetővé, de legalább önellátóvá válhatnak, gyógyulásuk lényegesen gyorsabbá válhat. Az otthoni ápolás elősegítése megfelelő eszközökkel a fekvőbetegszakellátás terheit csökkenti, így a betegnek nem
