Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2393 Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napokban egy konferencián a Fidesz elnöke a következőket mondta: a liberalizmus mint szabadságharc okafogyottá vá lt, mert mindazt, amit adhatott a világnak, mára már minden normálisan gondolkodó ember beépítette az értékrendjébe. Nos, tisztelt jelenlévők és mindazok, akik figyelnek a parlamentre, joggal tehetjük fel a kérdést, hogy igaza volte Orbán Viktornak, amiko r ezeket a gondolatokat megfogalmazta. Nekünk, a liberális párt képviselőinek pedig különös figyelemmel kell lennünk erre, hiszen az általunk képviselt politikai értékrendről mondott egyfajta ítéletet. Azt gondolom, annyiban van igazság a mondandójában, ho gy a liberalizmus az elmúlt évszázadokat tekintve kétségkívül a legjelentősebb politikai filozófia, amely a leghatásosabban tudott hatni az emberi közösségekre és a politikai közgondolkodásra. Évszázadokon keresztül rendkívül megtermékenyítő volt, gondolju nk csak azokra a filozófusokra, politikai gondolkodókra, akik a XVI. századtól kezdődően nagy hatást gyakoroltak a világ politikai közgondolkodására. Való igaz, hogy mindezek szerencsére beépültek a politikai közgondolkodásba, elsősorban NyugatEurópában é s a nyugati világban, de valamilyen módon most már Közép- és KeletEurópában, sőt mondhatjuk nyugodtan, hogy a világ minden táján, Európán túllépve Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Amerikában, mindenhol. Ennyiből kétségtelenül igaz az a gondolat, hogy a liberalizmus értékei megjelennek mindenhol a világban, a világ gondolkodásában, és erre mi, liberálisok, büszkék is vagyunk. De ha azt gondoljuk, hogy emiatt egy gondolkodásmód okafogyottá vált, akkor fel lehetne vetni azt a kérdést is, hogy például a ker eszténység okafogyottá válte. Mert természetesen azt is tudjuk, hogy mind a liberális, mind a konzervatív, mind a szocialista gondolkodásmódnak, politikai felfogásnak a gyökerei a zsidókeresztény kultúrában kereshetők, hiszen az egyenlőség eszméje szinté n a kereszténységből ered, amely a szocialista gondolkodásmód központi ideája, aztán a hagyománytisztelet is a zsidókeresztény kultúrából ered, amely a konzervatívok legfőbb politikai ideája, de az emberi méltóság, a szabad akarat, a szabadság tisztelete - amely a liberálisok sajátja - szintén innen ered. Nem hiszem, hogy bölcs gondolat lenne azt mondani, hogy okafogyottá vált a kereszténység azért, mert az értékei beépültek a mindennapi életbe és a normálisan gondolkodó emberek felfogásába. Annál is inkáb b, mert - ha úgy tetszik - mint szabadságharc sem vált okafogyottá a liberalizmus. Hát hogy is vált volna, tisztelt képviselőtársaim! Nézzük csak meg, hogy NyugatEurópa nagyon sok országában - szemben a magyar közhiedelemmel, amely általában információhiá nyokon alapul - a liberális pártok meghatározó pártok, sőt legnagyobb pártként tevékenykednek országukban. Az elmúlt években is rendszeresen egyre jobb választási eredményeket értek el Dániában, Belgiumban, Hollandiában, Angliában, de még sorolhatnánk azok at az országokat, ahol 20 százalék körüliek vagy még nagyobbak a liberális pártok. Tehát NyugatEurópában, ahol a legnagyobb hagyománya van a liberális felfogásnak, meghatározó politikai erőként vannak jelen. KözépEurópában pedig különös jelentősége van a szabadságra alapuló gondolkodásmódnak. A nyugati világban ma - de sajnos az elmúlt években is - egyre aktuálisabbá válik az a kérdés, hogy vajon melyiket válasszuk, a szabadságjogok kiteljesítését vagy a bezárkózást, az idegenellenességet, vagy akár a ter rorizmussal szembeni fellépés eredményeként kialakított szabadságjogok szűkítésének a felfogását. Ez bizony nagyon aktuális kérdés, tisztelt képviselőtársaim. Közép- és KeletEurópában pedig még inkább mindennapi kérdés a liberalizmus által képviselt szaba dságjogok fontossága. Ezek a társadalmak sajnos nem rendelkeznek komoly demokratikus hagyományokkal, demokratikus gyökerekkel, így itt a szabadság kultúrájának a megteremtése bizony mindennapi ügy, ahogy Magyarországon is mindennapi ügy. A Fidesz elnöke az t is mondta az elmúlt időszakban egy műsorban, hogy ő a parlamentáris demokráciából a demokráciára helyezné a hangsúlyt. Nos, képviselőtársaim, azt gondolom, ez az, amivel kapcsolatban a leginkább elmondhatjuk, hogy aktuális a liberális szabadságharc, mert aki azt gondolja, hogy nem a parlamentarizmus a demokrácia lényege, nem a nyílt vita és az egymás érveinek a tisztelete, az tévesen gondolkodik a demokráciáról.
