Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz):
2345 Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt kitartó Képviselőtársaim! Néhány órával ezelőtt Szabó képviselőtársam említést tett a helyesírási problémákról, és igyekezett lezárni azzal , hogy ezt egy csomagban majd a kormány, illetve a kormánypárti képviselők visszahozzák. Én már láttam karón varjút az előző törvényhozási szakaszban, amikor is a Word szerkesztőre hivatkozással nem engedtek kijavítani helyesírási hibákat, illetve rosszul helyesírt korábbi törvényszakaszokra való hivatkozással tartottak meg. Ezt csak azért bátorkodtam elmondani itt és most, hogy kérjem kormánypárti képviselőtársaimat, ez irányú törekvéseinket támogassák, lévén, hogy Pósán képviselőtársammal ketten vagyunk a zok, akik a legtöbb helyesírási hibára való módosító javaslatot beadtuk. Tehát kérjük a kormányt és kormánypárti képviselőtársainkat, a magyar helyesírási szabályzat szerint fogadják be a módosító javaslatainkat. Az előttünk fekvő, felsőoktatásról szóló tö rvény vitája már nagyon régóta folyik. Ha csak a bizottsági szakaszt vesszük alapul, akkor kilenc órától este hat óráig folytattuk le ezt a vitát, és nagyon kevés szó esett ezen vitaszakaszokban magukról a hallgatókról, akikről remélhetőleg ez a törvény a jövőben szólni fog. Erre vonatkozóan hadd ajánljak a tisztelt képviselőtársaim és a kormány figyelmébe egyetlen adatot: előreláthatólag 2005. szeptember 1jén annyi gyermek fog beiratkozni az első osztályba, mint ahány 18 éves gyermeket - bocsánat az előre haladott korom miatt - felvesznek a felsőoktatási intézménybe. Következésképpen a felsőoktatás természetes expanziójáról van szó, amelynek tanúi vagyunk, tehát hiány fog jelentkezni a felsőoktatás hallgatói létszámát tekintve. Ennek egyenesági következmény e az, ami lecsapódik, és erről a korábbi időszakban, a korábbi vitaszakaszokban már beszéltünk. Itt szeretném megemlíteni, hogy a 218. és a 219. ajánlási ponthoz kapcsolódóan szeretném a véleményemet kifejteni. Ez a tendencia némely felsőoktatási intézmény tekintetében a túlélésre való játszásra ad lehetőséget, hiszen a felsőfokú szakképzés tekintetében olyan korosztályt és olyan tevékenységet céloz meg, amely nem feltétlenül felsőoktatási tevékenység, lévén, hogy nincs gyermek, következésképpen a tevékenys égét próbálja meg kiterjeszteni. Erre való hivatkozással adtuk be képviselőtársaimmal a 218. számú ajánlási pontban a módosító javaslatunkat, amely az OKJba való bekerülés egyszerűsített eljárását módosítaná, magyarul, kihagyná a felsőoktatás részére is, és természetes módon kerülhetnének be új szakmák az Országos Képzési Jegyzékbe. Nem tudom elfogadni azokat az érveléseket és indokokat, miszerint a gyorsított eljárás a munkaerőpiaci helyzetet javítja, mert általánosságban az Országos Képzési Jegyzékbe va ló bekerülés vagy be nem kerülés minden szakmára való kiterjesztését tudnám támogatni, nem pedig egy szűk kör gyorsított eljárásban történő lehetőségbiztosítását, amely egy másik kört, jelesül a közoktatásban részt vevők és a közoktatásban részt vevő szakk épzéssel foglalkozók körét viszont jelentős mértékben hátrányosan érintené. Ezzel a ponttal szervesen összefügg a 219. ajánlási pontban a kormánypárti képviselők által beadott módosító indítvány, amely alapvetően arról szól, hogy a felsőfokú szakképzést vé gezhessék a közoktatási intézmények felsőfokú oktatási intézménnyel együttműködve, amely úgyszintén általam támogatandónak tartott módosító indítvány, hiszen ezáltal a felsőfokú szakképzésben részt vevők “egyenlő pályák, egyenlő esélyek” elve némiképpen ja vulhat és módosulhat. (21.40) Ehhez a témakörhöz, tehát a szakképzés és felsőoktatás kapcsolatához befejezésképpen csak annyit szeretnék elmondani - és kérem, hogy ne bántásnak fogják föl - a felsőoktatásban részben hallgatóként, részben oktatóként résztve vőként, hogy kellő rálátásom van a szakképzés és a munkaerőpiac kapcsolatára, rengeteg olyan céggel van kapcsolatom volt alaptevékenységemből adódóan, ahol termelő cégek foglalkoztatták a nálunk tanított tanulókat, és számtalan olyan megjegyzést hallottam száznál nagyobb nagyságrendű cégekkel történt konzultáció alkalmával, hogy ma elsősorban - elnézést, idézem - nem mérnökre, hanem jó szakira van szüksége. Most meg tanúi vagyunk egy olyan oktatási rendszer átalakításának a felsőoktatási törvény kapcsán, am i jelentősen érinti a közoktatásnak ezt a szegmensét, hogy ismételten szűkülni fog az a kör, amely a közoktatáson
