Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár:
2339 ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Úr! Nem mindig könnyű a kormánynak sem az ellenzéki képviselők jó szándékú javaslatai között eligazo dni. Az általános vita szakaszában több képviselőtársunk azt kifogásolta, hogy ki lesz az a bolond, aki ezért a pénzért, ami azért, ha kiszámoljuk, valóban havi bruttó 150 ezer forint, ha én ezt jól számoltam, szóval, ezért a pénzért egyébként teljes vagyo nával felelősséget vállal azokért a döntésekért, amelyeket hoz. Én azt gondolom, hogy akkor nagyjából jól lőttük be ezt az összeget a törvényjavaslatban, mert ha képviselőtársaink egyik része azt mondja az ellenzékből, hogy ez túl sok, a másik fele meg azt , hogy túl kevés, akkor körülbelül jó helyen vagyunk. Ez az a pénz, ami, azt hiszem, azért arányban áll azzal a felelősséggel, amit az irányító testület tagjai vállalnak. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, államtitkár úr nem méltóztatott figyelni. Horváth képviselő úr ugyanis azt mondta, amit az általános vita során a Fidesz is elmondott, hogy ez egész egyszerűen nevet séges. Nevetséges, és nincsenek arányban az irányító testülethez rendelt jogosítványok és felelősségi körök azzal a fajta díjazással, amit önök hozzá akarnak rendelni. És ha úgy tetszik, akár még megalázó is, ugyanis ha valóban profi menedzsmentet képzelne k el, akkor egész egyszerűen azoknak az embereknek, akik ilyen nagyságrendű intézmények pénzügyi dolgaiért is felelősséget vállalnak, azt fogják mondani, hogy na ne röhögtessenek ki, ezt nem kérem, köszönöm szépen, megtisztelő, elvállalom, vagy azt fogja m ondani, hogy nem, van elég dolgom, nem vállalom el. Ha pedig azt gondolják, hogy meg kell fizetni a jó szakembereket, mert így lehet profi menedzsmentet az intézmények élére állítani, akkor viszont ne a minimálbér dolgával operáljunk, mert egész egyszerűen egy szimpla banki középvezető is ennek a nem tudom én, hányszorosát keresi meg fizetésképpen. Tehát Horváth képviselő úr felvetése teljesen jogos. Ez nincs arányban a hozzá rendelt feladatokkal, felelősséggel és így tovább. Vagy mondja akkor azt, hogy ez egy komoly, tiszteletbeli felkérés kíván lenni, vagy pedig valóban egy nagyon komoly profi menedzsment a hozzá kapcsolódó díjazásokkal és egyebekkel együtt, mert így az egészből nem fog semmi kisülni, csak az, amit a képviselő úr is mondott, hogy akiket id e el lehet majd csábítani, akármelyik oldal is delegálja, hát, nekem vannak azért komoly kételyeim, hogy ezek valóban azokból a körökből kerülnek ki, akik valóban értik is a felsőoktatás dolgát, és kellő felelősséggel vannak ez ügyben átitatva. Komoly aggo dalmaim vannak, és egyetértek Horváth képviselő úr felszólalásával. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ismét megadom a szót két percre Arató Gergely államtitkár úrnak. ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Úr! Azért azt csak lássa b e; örülök, hogy ön egyetért Horváth képviselő úrral, de speciel Horváth képviselő úr azt mondta, hogy rengeteg jó szakember és kiváló ember is van, aki ingyen is elvállalja, és nem kéne őket megalázni ezzel a néhány ezer forinttal. Ön azt mondja, hogy komo ly ember ennyi pénzért nem fogja vállalni. Azt kell mondanom, hogy bizonyára mindkettőjük szempontjából vannak jogos megközelítések, de mégse lehet egyszerre kettőjüknek igaza. Én azt hiszem, hogy nyilván az irányító testületi tagok között nagyon sokan les znek, akik osztoznak Horváth képviselő úr lelkesedésében és a komoly szakmai felelősségben, és bizony ezt a pénzt majd föl fogják ajánlani az intézményeknek, vagy le fognak róla mondani. Ma is más testületek, például alapítványok, kuratóriumok esetében sok ilyen esetet ismerünk. De azért azt is gondolom, hogy mégiscsak egy tisztségnek a komolyságát ki kell valamifajta díjazással is fejezni.
