Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2324 nevesítve van, hogy milyen területeken maradna meg az osztatlan képzés , ott a főiskolánál és az egyetemnél mégiscsak meg kellene határozni, hogy ez az összehasonlíthatóság szempontjából minek minősül, alapképzésneke, vagy mit és hogyan tud csinálni. Mert ugye azt nyilván senki nem gondolja, hogy az egészségügyi főiskola szimplán az a fajta alapképzés lesz, ahonnan azután az orvosi egyetemre lehet már mesterképzésre menni, mert egyébként egészen egyszerűen nem össze fésülhető a dolog. Tehát ebből a szempontból itt szükségeltetik a pontosítás. Az ajánlás 56. pontjában szereplő módosító javaslatban az intézmények működésével kapcsolatosan szeretnénk több garanciát látni. A törvénytervezet ugyanis csak úgy szól, hogy az intézményekkel munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban az oktatók, kutatók 60 százalékának kell állnia ahhoz, hogy ez működjön. Nos, ez azt jelenti, hogy alig több, mint a tényleges szükségletek fele, így egy intézmény kiszámíthatóan nem tud működni , bármikor előfordulhatnak nem várt események. Engedtessék meg, hogy egyetlenegy példát említsek: 1988 és 1993 között csak a Debreceni Egyetem Történeti Intézetében kilenc kolléga halt meg. Szerencsétlen helyzetek bárhol, bármikor előfordulhatnak, és egyéb ként képtelenség pillanatok alatt megoldani úgy az ügyeket, hogy az ne okozzon fennakadást. A 60 százalékba egyébként beleérthetjük a félállásban, az óraadói viszonyban lévőket, mert ezek mindmind munkaviszonynak vagy közalkalmazotti ilyenolyan jogviszon ynak számítanak. Tehát azt javasoljuk, hogy itt legyen 80 százalék, ami nem arról szól, hogy 80 százalék teljes munkakörben, főállásban és minden szempontból a maximum, hanem azt, hogy a lehetséges munkaviszonyok a jogi skálán elhelyezkedő széles spektrumb a valamilyen módon beleférjenek, de ez legalább 80 százalék legyen ahhoz, hogy biztonsággal lehessen eleget tenni az oktatási feladatoknak, és akkor a kutatásról még nem is beszéltem. Ezen tárgyalási szakaszhoz kapcsolódóan több olyan módosító javaslatunk is van, amely a regisztrációs központ kérdését érinti. Egészen egyszerűen azt javasoljuk, hogy ne legyen ilyen, ugyanis azokat a feladatköröket, amelyeket a törvénytervezet hozzá telepítene, egyébként eddig is ellátta az Oktatási Minisztérium, és nem látju k annak a szükségességét, hogy miért kellene új hivatalt felállítani, új székházakkal, hivatalvezetőkkel, alkalmazottakkal, mindenféle infrastruktúrával, és így tovább, és így tovább. Azt gondolom, azért, mert a minisztérium jelenlegi vezetése nem képes a munkafolyamatok megszervezésére, nem új hivatalok sokaságát kellene létrehozni, hanem egy kicsit körül kellene nézni a saját házuk táján. Az egyetem megfogalmazásához kapcsolódóan az ajánlás 79. pontjával - ha jól tudom, ez Lezsák képviselő úr javaslata - mélységesen egyet tudunk érteni, hogy az egyetem definíciónál az egyharmad tudományos fokozat a jelenlegi színvonal drasztikus visszaszorítása. Ez nem szolgálja azt a célt, amit egyébként a törvénytervezet preambulumában és bevezető szakaszaiban önök többs zör is hangsúlyoznak, hogy legyen versenyképes, meg nem tudom, még mi minden; szép és jó és egyéb hangzatos jelszavak vannak itt, viszont a tartalom, amely később visszaköszön a törvénytervezetben, nem erről szól. Ez a módosító javaslat szeretne a színvona lhoz kapcsolódóan megint csak valamiféle garanciát adni. Azt gondolom, nem ördögtől való az, amikor azt kérjük, hogy egy egyetemen, ahol kutatói tevékenységet is kell folytatni, az ott oktató és kutató dolgozók legalább 50 százaléka igenis rendelkezzen tud ományos minősítéssel. És azt gondolom, még ez sem olyan túl magas. A 117. ajánlási pontban benyújtott módosító javaslatunk arról szól, hogy a minisztérium által delegált személyekkel kapcsolatban a törvé nytervezet szerint csak egyszer van kifogásolási joga a szenátusnak, másodjára már nincsen. Azt gondolom, ez így nem helyes. Ha egy intézmény működését valóban hatékonynak szeretné látni az ország - nem a kormány, nem a mindenkori pártok , akkor ahhoz még iscsak szükségeltetik az, hogy annak a különböző szereplői között legalább valamiféle konszenzus meglegyen. Ez pedig mégiscsak úgy lehet, hogy az egyik fél sincs abban a helyzetben, hogy erőből rákényszerítse a másikra az akaratát, márpedig ha a második je lölttel szemben nincs kifogásolási lehetőség, akkor az bizony azt jelenti, hogy erőből rá lehet kényszeríteni az akaratot. Szerintem ez nem helyes.
