Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - Bejelentés független képviselő frakcióhoz történő csatlakozásáról - Bejelentés Dr. Polt Péter legfőbb ügyész vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárás megszüntetéséről - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
24 belőle a jellemzést, amely éppen azt próbálja ecset elni, milyen a lelkes nézők előtt sötét színekkel dolgozó beszédet tartani. Nos, ezt írja a lap vezércikke ezekről az eseményekről: “Az ország szegény - mondja a szónok; a közönség tapsol , Nagyon szegény! - Üdvrivalgás. - Önök, barátaim, éhen fognak haln i! - A taps viharos méreteket ölt, 'hogy volt, hogy volt!' kiáltásokkal.” Így persze könnyebb. Itt, most közöttünk nyilván nehezebb mindnyájunknak. De félreértés ne essék, abban sincs semmi vitám az ellenzékkel, hogy az ország elé gedetlen azzal, amit 15 év alatt elértünk. Persze, hogy elégedetlen, én is az vagyok. Nem tudnak tíz olyan jogos igényt mondani, hogy én ne tegyek mellé még másik tízet. Orbán Viktor úr számos helyen tartott párbeszédet, neki mondom: nemcsak a falun kell s egíteni, még a városon is. Nemcsak az egészségügy van nehéz helyzetben, az élet sok más területe is. Sőt, nemcsak a nőknek kell több jogot adni, hanem - hogy törne le a nyelvem - a férfiaknak is! (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiált ás ugyanonnan: Bravó!) Mindenben igaza volt. Csak egyet jegyezzünk meg! A haladni akaró országok mindig elégedetlenek. De van még egy fontos jellemzőjük, az, hogy tevékenyek is. Magyarország ilyen ország: elégedetlen és tevékeny; és maradjon is ilyen! Igen , tevékeny ország vagyunk, mert - az előítéletekkel szemben - rengetegen állnak sorba közmunkáért, közhasznú munkáért, mert a legszerencsétlenebbek is dolgozni akarnak a segély helyett. Itt több tízezren tanultak meg pályázni, a sikeres pályázat érdekében összefogni. Itt megmozdult az ország a világ egy távoli táját sújtó katasztrófa hírére. Nem baj, sőt jó, ha a politika - különösképpen az ellenzék - hangot ad az elégedetlenségnek. A baj az, ha a reménytelenséget, visszafordíthatatlan válságot sugallva a t evékenységről is lebeszéli az embereket, vagy lebeszéli a külföldieket a magyar befektetésről. Nem jó, ha egy politikus külföldön olyan magatartást tanúsít, mint egy elefánt, akinek hordozható porcelánboltja van, bárhova megy, mindig úgy nyilatkozik, hogy valahogyan belelépjen a magyar gazdasági érdekek igenis kényes és törékeny porcelánboltjába. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi van az arabokkal?) Tisztelt Képviselőtársaim! Mai ülésünkkel újra megindult a politikai nagyüzem. Nem mindegy, hogy bóvlit va gy elfogadható terméket gyártunk. A miniszterelnöki vitaindító sok vonatkozásban kritikát és önkritikát is gyakorolt a politikai üzemmód elmúlt 15 éves működése fölött. Én is azt hiszem, hogy ha volna nagyüzemünk körül egy társadalmi minőségellenőrzés, ak kor ez a meo több új követelményt állítana elénk. Az első követelmény így hangzana: a politikai gyár a felnőtt közönségnek termel. Súlyos hiba, ha valaki gyereknek nézi az állampolgárokat. Megalázó tehát, ha olyan se füle, se farka mondatok hangzanak el, m int hogy az árak emelkedése meghaladja az inflációt - megalázó. Megalázó, ha szociális adatokat ismertetve 2001es adatokat vesz elő ellenzéki politikus, és ezeket 2004esnek tünteti fel. Elég szomorú adatok ezek 2001ből, de olyanok, amit akkor ezek a pol itikusok sem zokszóval, sem könnyel nem illettek. És ha kiderül, hogy ezek nem új, hanem régi adatok, akkor nyilván már nem is találják olyan szörnyűnek őket, valahogy úgy, mint az ismert pesti történetben, amelyben valaki megkérdezi a barátját, hogy ki az a rettenetes külsejű nő a terem túlsó végén, és amikor azt mondja, hogy a feleségem, azonnal változik a replika: és milyen jól áll neki. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) (14.30) Úgy tűnik, ezek az adatok a Fideszkormánynak nagyon jól álltak, csak minket tesznek rondákká - egyébként tényleg rossz adatok. A második minőségi követelmény a politikai nagyüzem működésével szemben így hangozhat: ne ígérjünk olyan terméket, amit ebben a gyárban lehetetlen gyártani, ne vállaljon magára a politika, az állam, a közhatalom olyan feladatot, amit, ha akar, se tud végrehajtani! Elhangzott a miniszterelnöki
