Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KAPÁS ZSOLT (MSZP):
226 azokat az eredményeket, amelyeket az ország számos területén, különböző projektekben ez a kormányzati akarat megvalósított. Végiggondoltam azt, hogy ha azok az eredmények mind egy jól körülhatárolt térségre vonatkoznának, ahol megoldották azt, hogy a buszra föl lehet menni kerekes székkel, ahol a vasúti kerekesszékmozgatás megoldható, ahol ugyanakkor létrejöttek olyan segítő szervezetek, amelyek az érzelmi és f izikai rehabilitációban, a munkahelykeresésben segítséget nyújtanak, ugyanakkor akadálymentesítésre kerültek a közintézmények, a közutak - tehát ha ez mind egy helyen lenne, akkor azt mondanám, hogy tudjuk mérni, hogy ez a törekvés és ez az út tényleg jó, és tényleg elérhetie a célját. Így szétszórtan az országban, én azt tudom elképzelni - és ez nagyon fontos tanulsága ennek az anyagnak , hogy olyan modellek és olyan tapasztalatok gyűltek össze, amelyeknél - és itt egyetértek azon képviselőtársaimmal, ak ik a jövő megtervezésére helyezték a hangsúlyt - ezeket hasznosítani kell, és be kell építeni mindennapi munkánkba. Ez az egész mai vita az akadályokról szólt, csak én szeretném egy kicsit bővíteni az akadály fogalmát. Hiszen nemcsak fizikai akadályok vann ak, hanem lelki, érzelmi akadályok is. Egyrészt vannak mentális akadályok bennünk, állampolgárokban, akik járunkkelünk az utcán, akik néha döntési helyzetbe kerülünk, akik munkáltatók vagyunk vagy munkatársak vagyunk. Óriási mentális akadályok vannak a fo gyatékossággal élő emberekben is. Ezeknek a leküzdését, feloldását ebben az anyagban több helyen is megtaláltuk célkitűzésként. (17.50) Amikor arról beszélünk, hogy a döntési mechanizmusban érvényt kéne szerezni a fogyatékosügynek, akkor ismét olyan akadál yokról beszélünk, ami anyagi vonatkozású akadályokat jelent. Ezért azt gondolom, hogy az egész kérdéskör egy nagyon sok szereplős, akadályokkal, érzelmi, tudati, fizikai és anyagi akadályokkal terhes közegben valósul meg. Kezembe került egy kistérségben ké szült tanulmány, amely arról szólt, hogy ha a fogyatékossággal élők életét összességében úgy szeretnénk rendbe rakni, hogy közben még a megelőzésre is figyelmet fordítunk - azaz a fogyatékossággal élők térségben lévő számának az újratermelődése lehetőség s zerint balesetek, munkahelyi balesetek miatt ne legyen magasabb , akkor azt találtuk, hogy egy kistérségben 26 olyan intézményi szervezet van hivatalosan, akinek van dolga a fogyatékossággal élő emberekkel. Ez lehet önkormányzati intézmény, lehet állami - mint például a munkaügyi kirendeltségek , vannak köztük civil szervezetek, vannak köztük munkáltatók: huszonhat. Mindegyiknek a költségvetésében van valamilyen soron arra pénz, hogy a fogyatékossággal élőkkel valamilyen formában a feladatait teljesíteni tudja. Mindegyik tervez évente, hogy milyen feladatokat fog ebből a kis pénzből elvégezni, és azzal kellett szembesülnünk, hogy ez a 26, amely egy kistérségben ugyanazért a célért valamit tenni akar, gazda nélkül, koordináció nélkül próbálja a saját Don Qu ijoteharcát megvívni: ki a civil szférában, ki a munkahelyeken, ki pedig különböző intézményekben. Ez innentől kezdve nem csak pénzkérdés, mert a pénz ott van. A hatékony felhasználás, az ember- és felhasználóbarát szervezés, szolgáltatásszervezés kérdése túlmutat ezen. És nagyon örülök neki, hogy a jelentésben és a jelentésében szereplő megállapításokban erre utaló kormányzati szándékot rendre föl lehet lelni: a meglevő források hatékony kihasználása és a szereplők közös fellépése az adott területen. Az a kadályokról, a civil szervezetekről és a fogyatékossággal élő emberekről. Nagyon egyszerű és nagyon jó kezdeményezést láttam egy felsőfokú tanintézményben, ahol azt találták ki, hogy el kéne készíteni a főiskola akadálykataszterét. Magyarán szólva, hogy ho l milyen probléma van. Hozzáteszem, a főiskola két új szárnya hivatalosan akadálymentesen lett átadva. Erre a feladatra egy civil szervezetet kértek föl: öt, fogyatékossággal élő fiatal megszállta a főiskolát, egy hónap alatt minden egyes zegébezugába elm ent, vittek kis fényképezőgépet és rögzítették, hogy kérem szépen, ilyen akadályokkal kell nekünk szembesülnünk.
