Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARSAI PÉTER (MDF):
2184 Amikor feltettük ezt a kérdést, uta ltunk arra is, hogy más, korábban vagy velünk csatlakozott országok igenis feltették ezt a kérdést, és meg is válaszolták. Kivétel nélkül úgy, hogy a saját mezőgazdaságuk megmentésére minden lehetséges lépést meg is tettek. A finnek, osztrákok, svédek hoss zas mérlegelés, felkészülés, felkészítés és belső nemzetpropaganda után léptek az Unióba. A felkészítésnek fontos eleme volt ez a bizonyos belső propaganda a szlovének, osztrákok és csehek esetében. Ez utóbbiak, kiknél a nemzetgazdaságban a mezőgazdaságnak közel sincs akkora szerepe, mint hazánkban, nos, ennek ellenére majdnem 2 milliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak arra a sarkalatos propagandára, hogy cseh ember cseh mezőgazdasági terméket fogyasszon a csatlakozás után, így is védve a honi mező gazdaság pozícióit. Magam is szemtanúja voltam nemrégiben egy svédországi látogatásunkkor, amikor a piacon lévő, hulló alma minőségű, de svéd alma volt a kelendőbb, szemben a küllemre nagyon szép, gyönyörű jonagolddal. Tetejébe még árban is dupla annyiba k erült a svéd alma, mégis az fogyott. Mi ekkora összeget az elfuserált csatlakozási kampányban olyan butaságokra költöttünk ugyanakkor, mint az, hogy fogyaszthatunke mákos gubát az Unióban, meg hogy cukrászdát nyithatunke Bécsben. A Magyar Demokrata Fórum által fentebb megfogalmazottakat a jelen kormányzat szokásához híven nem vette figyelembe; a gondok megoldására tett ajánlásainkat sem. Így az ágazat valódi vesztese lett a csatlakozásnak. Ez ma már, úgy tűnik, kimondható. A legfélelmetesebb azonban az a sajátos mód, ahogyan a gondokat azonnal észlelő gazdák megmozdulásai alatt és után reagált kormányzatunk. Az adófizetők pénzének védelmében sajtókampány indult részben a gazdálkodók ellen, és nem kevesen a médiákban azt sugallták, hogy a magyar gazdák nem dolgoznak, tulajdonképpen csak a markukat tartják a támogatásért. E kampány eredményeképp sokan ma úgy érezhetik, hogy a gazdák élősködnek a magyar társadalmon, és szinte beleégetik a társadalomba a képtelen vádat: a magyar gazda nem versenyképes. Halkan j egyezzük meg, hogy az adófizetők pénzén eltartott politikusok között, közöttünk egyre többen vannak olyanok, akik nagy támogatásokhoz, előnyös vásárlásokhoz jutnak például különféle ültetvények telepítése kapcsán. De eljutottunk a lényeghez: mi befolyásolj a a magyar gazdák magyar piacon való versenyképességét a korábbi időszakhoz képest? Hitványabb a magyar gazda? Rosszabb a föld? Lustábbak, tehetségtelenebbek vagyunk, mint más nemzet fiai? Visszajutunk a kulcsmondathoz. A magyar gazda nem versenyképes, his zen ha folyamatosan piacot veszít, ha mindenki az olcsóbb külföldit veszi, akkor bizony nem vagyunk versenyképesek. De milyen is a versenypálya, amelyen indulunk? A versenyképesség a klasszikus közgazdaságtan szerint vagy a termelékenység fokozásával, vagy a költségek csökkentésével javítható. Vizsgáljuk meg, hogy a mi körülményeink között melyik eljárás lehetséges! Termeljünk többet? 2004ben a legnagyobb csapást az jelentette, hogy bőségesen termett mindenből. Ebbe a sok áruba fulladt bele a magyar gyümöl cstermesztés. Emlékezzünk csak a kora nyári meggy, bogyós, majd az azt követő almamizériára, de így jártak más ágazatok is. Ma is megoldatlan probléma a gabonafelesleg. A magyar termelőt idén tavasszal agyonnyomja az eladhatatlan burgonya. Immár ingyen i s adják, de bizony a költségek mégis a gazdák óriási veszteségei. Úgy látszik, az élet mutatja meg, hogy pusztán a több áru termelése nem járható út. Versenyképességünk nem javul, ha többet termelünk. Nézzük a másik oldalt, a kiadásokat, a költségek csökke ntését! Kezdjük a legjelentősebb költségtényezővel, az energiával! Ennek árszintjét hazánkban évek óta az európai első négy legdrágább között találjuk. A magyar gázolaj költségén termett búza nem mérkőzhet az ukrán, a szlovén, a szlovák vagy a lengyel vers enytársakkal. Hozzájuk képest a magyar gazda valóban drágán termel. Az állam elvonja illeték és adók formájában már a gázolaj árában a jövedelmet, amiből ugyan valamennyit bonyolult szabályozás után visszacsorgat, más államokhoz hasonlóan. A termék verseny képességében nagy részt játszik a forgalmi adó, hiszen az élelmiszer általában a végfelhasználókhoz kerül. A magyar áfa Európában a legmagasabb. Melyik burgonya
