Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KOCSI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2152 mondani, hogy tulajdonképpen a beérkezett pályázatok számát t ekintve Magyarország Lengyelország mögött a második helyen áll, a lakosságszámhoz viszonyítva viszont az első helyen. A kötelezettségvállalások tekintetében a második helyen. A megkötött szerződések számát és értékét tekintve szintén a második helyen. A ki fizetések tekintetében a második helyen áll, és egyike azon keveseknek, akik 2004ben sikeres lehívási igényt nyújtottak be, és az egyetlen, aki 2004ben időközi átutalást fogadott Brüsszelből - a legtöbb tagország, beleértve Lengyelországot is, 2004ben e gyáltalán nem produkált kifizetést. A tíz újonnan csatlakozott ország közül Magyarországon került elsőként meghirdetésre a strukturális alapok által támogatott pályázat, a legtöbb új tagország csak a 2004. májusi csatlakozást követően hirdette meg pályázat ait. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy Magyarország a meglehetősen korai szakaszban megkezdett pályáztatás, a jogszabályok időben történő előkészítése, valamint folyamatos nyomon követése eredményeként az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta az új ta gállamok között. Ezt egyébként az Unió Bizottsága informálisan is megerősítette. Természetesnek tartom, hogy jelentős kifogások, kritikák, sok szám fog elhangzani még ebben a tárgykörben, viszont jó látnunk azt, hogy miközben minket is, valamennyiünket zav ar az, ha nem tudjuk a legteljesebb mértékben és olyan gyorsan, ahogy szeretnénk, kihasználni a számunkra kínálkozó lehetőségeket, a reális nemzeti önértékelés és Magyarországkép és a reális bizonyítvány érdekében célszerű mindezeket a viszonyításokat elv égezni, és Magyarországot ebbe az európai összefüggésrendszerbe helyezni és ebben láttatni. A másik rendkívül lényeges kérdés, hogy vajon Magyarországot, a Magyar Köztársaságot - nyilván az elmúlt tíz vagy tizenöt év alapján is, de leginkább az elmúlt egy év alapján vagy a tényleges uniós tagság első fél éve alapján, amikor elég sok minden történt 2004ben az Unióban - hogyan látják, hogyan tudtunk hozzájárulni ahhoz, amit úgy szoktunk mondani, hogy az Unió, az integráció, az együttműködés gazdagítása, mély ítése, illetve az Unió bővítése. Azt kell hogy mondjam, akár a megfigyelői részvétel, akár a tényleges részvétel alapján, hogy Magyarország ebben a tekintetben, és ha úgy tetszik, akkor igen, ki kell mondani, hogy a magyar kormány, Magyarország vezetése, M agyarország politikai elitje, képviselői és most már európai parlamenti képviselő is ebben a kérdésben, az esélyek ilyen típusú kihasználásában, úgy látjuk, elég jó teljesítményt nyújtottak. (10.00) Úgy látjuk, hogy mindaz, amivel hozzá tudtunk járulni pél dául az európai alkotmányozáshoz, a kisebbségi jogok deklarálásához, az jelentős eredmény. Úgy látjuk, hogy a magyar kezdeményezések - beleértve a legutolsót, a stabilitási és növekedési paktum reformját - az Európai Unióban jelentős mértékben hozzá tudtak járulni az Unió intézményrendszerének gazdagításához, hatékonyságának növeléséhez és a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséhez. Úgy látjuk, hogy a bővítés kérdésében Magyarország egy rendkívül, nemcsak hogy kezdeményező, de azt kell mondjam, hogy ebben az értelemben rendkívül progresszív szerepet tudott játszani, és hiszem, hogy játszik most is, és fog a jövőben is az Unióban. Ez nemcsak a geopolitikai helyzetünk, elhelyezkedésünk, nemzeti sajátosságaink, a szomszédos országokhoz fűződő érdekeink és viszon yaink miatt van így, hanem azért, mert mindvégig úgy gondoltuk, hogy egyfelől az Unió nem önmagában csak egy anyagi kérdésekre leszűkíthető érdekközösség, egy fejlesztési közösség számunkra, hanem egy értékközösség is; egy olyan keret, olyan értékközösség, amely számunkra, szociáldemokraták számára, a baloldal számára egy szociális Európa képével, a demokratikus kiteljesedés lehetőségével és nem utolsósorban a nemzeti újraintegrálódás lehetőségével olyan esélyt kínál számunkra, amit történelmi kötelezettség ünk megragadni, és ezzel mind ez idáig jól éltünk. Helyesen tettük, amikor támogattuk Románia és Bulgária csatlakozását. Helyesen tettük és helyesen tesszük, amikor Horvátország csatlakozását szorgalmazzuk, és nagyon keményen, határozottan támogatjuk. Hely esen tesszük, amikor úgy gondoljuk, hogy a V4ek, a visegrádi országok együttműködését az Unióban szeretnénk fenntartani és működtetni. Sőt helyesen tesszük,
