Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, a szociális és családügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
212 is az átalakuló Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumban néhány hónappal később megszüntették a fogyatékosügyi államtitkárságot. Egy olyan intézményt vagy olyan szervezetet szüntettek meg önök, illetve az akko ri sportminiszter, aminek a következményét a fogyatékosügyi sport még ma is megsínyli, megszenvedi. Gondoljunk csak bele a paralimpia előtt fölvetett kérdésekbe, és a bizottság erről is tárgyalt, talán az itt jelen levő Béki Gabriella tette fel azt a kérdé st, hogy lesze tévéközvetítés, ki fogja támogatni anyagilag, hogyan kerül a nézők elé ez az igenis nagyon fontos és jelentős sportesemény. És itt hadd térjek ki egy gondolat erejéig erre, hogy miért fontos, hogy a fogyatékosügyi sportot támogassuk, és aká r magas szintű állami területre is, akár helyettes államtitkári szintre emeljük. Azok a sportolók, akik részt vesznek egy ilyen versenyen, legyen az egy Európabajnokság, legyen egy hazai verseny vagy akár a paralimpia, bizony sokszor többet nyújtanak az o rszágnak, mint más nap mint nap a közéletben vagy pedig a maga munkahelyén. Ezek a sportolók bemutatják azt, és arról tanúskodnak, azt mutatják be számunkra, hogy így is lehet élni, hogy fogyatékosságukkal együtt mégis tartalmas az életük, szükséges az ő t ámogatásuk. És sokszor erőt adnak az úgynevezett egészséges társadalomnak is, hogy a mindennapi nehézségeket, lelki válságot, a gyerekekkel kapcsolatos nehézséget, iskoláztatással kapcsolatos nehézséget, minden mást átvészeljenek. Tehát nem véletlen volt a z, hogy a polgári kormány a fogyatékosügyi sportot ilyen magas szintre emelte, és nagyon sajnálatos, hogy ez a támogatás teljes mértékben megszűnt. Bocsánat, nem teljes mértékben, igazságtalan vagyok, de erről a szintről egy lejjebb levő szintre került. A következő kritikai megjegyzésem az intézményi rekonstrukciós támogatások csökkenése vagy pedig sok tekintetben a megszűnése. Nem helyes, nem helyes az, hogy különböző intézmények különböző helyszíneken, ahol végre elindult az akadálymentesítés, és tudom, h ogy nem csak az akadálymentesítéssel kell foglalkozni fogyatékosüggyel kapcsolatban, de igenis egy fontos terület, és ha ezen a területen a pénzt visszavonja a kormányzat, márpedig 2002 óta ebben igenis jelentős támogatáscsökkenés észlelhető, az nagyon nag y gondot jelent az ő számukra. Ugyanezt tapasztaltuk a közlekedés területén is, és itt több területet is lehet említeni. Az egyik a közlekedési cégeknél, közlekedési vállalatoknál az akadálymentesítés támogatása, ami 20012002ben 200200 millió forint vol t, 2003ban már csak 100 millió forinttal támogatta a kormányzat. Nem helyes, ha ilyen célokat, amelyeket - azt kell mondani - közösen fogadtunk el, közösen támogattunk, felére csökkenti vissza az aktuális kormányzat, mert azok az emberek, akiknek erre szü kségük van, bizony megszenvedik ennek hiányát, a támogatás hiányát. A következő terület még a közlekedésen belül a gépjárműszerzési támogatás. Évek óta, most már lassan azt kell mondani, évtized óta nem változott ennek az összege. A sor olyan hosszú, hogy aki nagy nehezen megkapja, az már vissza is áll gyorsan a sor végére, hogy esetleg újra pályázhasson erre az összegre. De igazából ebből a pénzből már nemhogy gépjárművet, mármint újat nem lehet venni, de még egy használt roncsot is nagyon nehéz beszerezni . Vagy az értékét kell valamilyen módon megemelni, vagy pedig valami más módszert nagyon gyorsan kitalálni, de ennek a hiánya megint csak a fogyatékkal élőket sújtja. (16.40) Többen említették az akadálymentesítési program leállítását. É s itt lehet azt mondani, hogy a program túlzott célokat mutatott fel, túlzott célokat írt elő. Ezt lehet mondani, és lehet kritikával illetni a program elindítását, de arra kell felhívnom az önök figyelmét, hogy amikor mind Csehák Judit miniszter asszony, mind pedig Kökény Mihály miniszter úr, illetve a jelen lévő miniszter asszony bizottsági meghallgatása volt, akkor mi erre a programra mindig rákérdeztünk. Mindig megkérdeztük tőlük, hogyan áll ennek a programnak a végrehajtása, teljesíthető, megvalósíthat óe vagy sem. És a válasz többségében vagy kitérő volt, tehát soha nem mondta azt senki, hogy nem valósítható meg, vagy pedig az volt a válasz, hogy megvalósítható. Ha ezt önök komolyan gondolták, illetve a miniszterjelöltek annak idején komolyan gondolták , akkor most már nem lehet azzal takarózni és arra hivatkozni, hogy elhibázott volt ez a program, nem
