Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4486. szám) részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2071 Arról, hogy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottak be kormánypárti képviselőtársaim, tegnap értesültünk, hiszen ismeretes, hogy futárposta nincs. Egy esztend ővel ezelőtt egyébként ők elmondásuk szerint benyújtották ezeket a javaslatokat, de miután nem szerepelt napirenden, nyilván ezt nem tudtuk ellenőrizni. Ennek annyiból van jelentősége, hogy nyilvánvalóan a kapcsolódó módosító javaslatokról itt most nyilatk ozni nem fogunk tudni, hiszen igazán elemző módon nem tudtuk őket áttekinteni, bizottsági vitát sem folytattunk le róluk, az alkotmányügyi bizottság is olyan javaslatokkal foglalkozott, amelyek nem ebbe a körbe tartoztak. A mai napon az igazságügyminiszte r úrnál volt egy egyeztetés, ahol valamennyi politikai párt - azt hiszem, ezt mondhatom a többi politikai pártfrakció nevében is - ismét megerősítette az elkötelezettségét aziránt, hogy azoknak a kérdéseknek a megoldására fog törekedni, amelyek itt előttün k állnak. (13.30) Szerencsésebbnek tartottuk volna, ha ezek az egyeztetések a mostani tárgyalások folytatását megelőzték volna, és ide már egy kialakult, a vitás kérdésekben is kikristályosodott, kiformálódott megállapodással térünk vissza. Ez nem történt meg. Ennek a kialakítása nyilván ezek szerint a közeljövő kérdése, de hát ezt az utat is lehet járni, és természetesen ilyen formában is partnerei vagyunk azoknak a törekvéseknek, amelyek az alkotmánymódosító csomagban felvetett és megoldásra szoruló kérdé sek rendezését szolgálják. Ennyi szerettem volna egészében előadni, és köszönöm, hogy elnök úr ezt lehetővé tette. Egy kicsit rendhagyó volt a felszólalásnak ez a része, mint ahogy a miniszter úré is, hiszen a részletes vitában effektíve a módosító javasla tokról szoktunk szólni. De azt gondolom, hogy amint ez után a másfél év után indokoltnak lehetett tekinteni, hogy a miniszter úr is tartott egy összefoglalót, ezzel a lehetőséggel nyilván én is kívántam élni. És akkor most engedtessék meg, hogy a konkrét v itaszakaszban szereplő ajánlási pontok közül a 4., a 6., a 13. és a 21. ajánlási pontokkal foglalkozzam, amelyek a nemzetközi szerződéseket érintő, most megnyitott vitaszakaszhoz tartozó javaslatokat alkotják. Még annyit legyen szabad elmondanom, hogy az á ltalános vitában nagyon sok mindent elmondtunk e témakörben, és azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy eltelt másfél esztendő, nem lenne helyénvaló, ha most, kvázi az általános vita érvrendszerét megismételve, azokat az érveket hosszasan előadnánk. A közv éleményben talán lesz hiányérzet, akik a televízió képernyőin próbálják figyelemmel kísérni a vitánkat. Valóban nem ők a hibásak, ha ez nem fog nekik sikerülni, de itt valahányan, ezeket a kérdéseket, érveket megtárgyalva, megvitatva annak idején, ismerjük érveinket. Tehát időtakarékosságból is kerülni fogom, hogy ismétlésekbe bocsátkozzak, és akár az általános vitában, konkrét részkérdéseket érintően is részletes érvelésre térjek ki. Az ajánlás 4. pontjában több kérdés is felmerül. Elsőként arra utalok, ho gy szeretnénk, ha a nemzetközi jog és a belső jog szabályozása körében megmaradna változatlanul a most hatályos szöveg. Foglalkoztunk ezzel a kérdéssel az általános vitában is, és most az előbb jelzett ígéretemhez híven csak annyit ismételnék meg abból, am it akkor elmondtunk, lényegét summázva, hogy ha a belső jog és a nemzetközi jog viszonylatában marad a dominánsan duális modell, tehát gyakorlatilag minden változatlan marad, akkor miért indokolt az alkotmány szövegét megváltoztatni. Ezt nem tartjuk indoko ltnak. Másik kérdés, amely az ajánlás 6. pontjában foglalt módosító javaslattal kapcsolatos, a nemzetközi szerződés megkötésének fogalma mint terminus technicus. Ezt is elmondtuk az általános vitában, itt sem fogok részletes érveket kifejteni, csupán summá zni, emlékeztetni az annak idején elmondottakra. Úgy gondoljuk, hogy az alkotmányban a szerződés megkötésére azt a kifejezést kell meghagyni, amit a köznyelv is használ a szerződés megkötése tekintetében. Ha konszenzus jön létre, és ennek alapján szerződés i kötelezettség jön létre, az emberek ezt az aktust úgy hívják, hogy a szerződés megkötése. Ezt fenn kell tartani, és az alkotmányban is ez a szóhasználat szerepelt eddig, úgy gondoljuk, nem kellene ezt megváltoztatni.
