Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény és az azzal összefüggő egyes ágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2059 ösztönzések és emlékek. Amit itt a kezünkben tartunk és mérlegelünk, a növényvédelemről szóló törvény módosítása - s ezzel kapcsolatban több törvény módosítása - valóban időszerű, ebben konsz enzus van, és ehhez készséggel járulok hozzá. Azzal is gyorsan egyetértek, amit legékesebben talán Ékes képviselő úr vagy Kis Zoltán képviselő úr fejezett ki, hogy ez a módosítás igen jó, de kevés. Tovább lehetne menni. Szükség volna továbbmenni, sőt nemcs ak szükséges, hanem lehetséges is. De hogyan is? Engedtessék meg, hogy erről mondjak néhány gondolatot. A “növényvédelem” jó cím, a felszólalásokat hallgatva mégis úgy érzem, hogy itt embervédelemről van szó. A növényről, a tájról, a vidékről, a mindenségr ől van szó. Arról, ha a növénnyel úgy foglalkozunk, ahogy ebben a törvényben szó van róla. Nagyon helyénvaló, hogy Orosz Sándor képviselő úr felszólalásának jelentős részét a parlagfű témájára szánta, hiszen ez ma időszerű téma. Cecei parasztgyerekként ann ak idején azt se tudtam, hogy van ilyen, mi fán terem, nem volt. Aztán valamikor jött - tudjuk a történetét. S más olyan jelenség is, amit nevezhetünk területfertőzésnek vagy gyomfertőzésnek; a gyom megfertőzi a területet. Abból a régi parasztvilágból egy másik fertőzésre, a királydinnyefertőzésre gondolok. Voltak idők, amikor sok volt, aztán volt, amikor kevesebb lett. Ez a gondolat - hogy sok volt és kevesebb lett - vezet el ahhoz, hogy azt tanácsoljam, keressünk valami hasonlatosságot a jelen területfer tőzés, gyomfertőzés tekintetében is, nevezetesen éppen a parlagfűfertőzés tekintetében. Vane valamilyen természetes, organikus megoldás vagy megközelítés? Mondok egy szót - lehet, hogy valaki mondta már, de az is lehet, hogy én találom most itt ki : gyom üldözés. Gyomüldözőket keressünk! Ez egy organikus biológiai valami, olyan növény, amelyik a másik növényt kiüldözi. Ez nem ritkaság, bár manapság erről kevesebb szó esik, mint valamikor egy másik társadalomban én ezt tapasztaltam. Én egyetemi tanár koromb an is kisgazda voltam, tanyán éltem, kertet műveltem, és a közgazdász szemével olyan dolgokat láttam meg a kertemben és a nagyobb gazdaságomban, amiket talán azért vettem észre, mert két oldalról néztem, illetve azért, mert a régi magyar parasztvilágból jö ttem. Vannak olyan dolgok, tisztelt képviselőtársaim, amiket a természet felajánl nekünk, s néha elfogadjuk, néha pedig meg se látjuk, vagy ha meg is látjuk, lusták vagyunk elfogadni. Nem költői szónoklatként mondom ezt, hanem példákkal is szeretném illusz trálni. A tanyám egyik részében, egy körülbelül akkora területen, mint ez az ülésterem, bodzabokrok jelentek meg. Gyönyörű szép fehér volt minden a virágzáskor, aztán rengeteg bodzabogyó volt rajtuk, mindent befedett a bodza - és körülbelül öthat évig élt , majd eltűnt. Nyilván valamit korábban kiüldözött, aztán őt magát is kiüldözte valami. Ezt én akkor ott figyelgettem, kérdezgettem okos embereket, akik a biológiában és a növénytanban nálam tudósabbak voltak. Azt válaszolták, hogy ez nagyon érdekes, és il yesmikkel kell foglalkozni. Az az én hipotézisem, és ezt alá is húzom, hogy létezik valahol egy olyan növényi üldözőszer, amelyik majd kiirtja a parlagfüvet. Ne tessék rossz néven venni, hogy ilyen merész szavakat mondok az Országgyűlésben. Lehet, hogy ez csak a professzor hipotézise, de én ezt a hipotézist megismétlem: keressük azt a másik növényt, amelyik ezt kiüldözi. Tudományos intézeteink, mezőgazdasági laboratóriumaink, egyetemeink s a többi feladatává kellene ezt tenni ebben a törvényben. Mivel még v an időnk, talán be kellene nyújtanom módosításként azt a gondolatot, hogy a kormány találjon erre ösztönzőt a mezőgazdasági tudományos intézetekben. De továbbmegyek: nemcsak a tudományos intézetekben, hanem a kisgazdaságokban és a családi gazdaságokban is. A kicsi gazda ilyeneket észrevesz. A nagyüzemi agrármérnök, a nagyüzemi menedzser figyelme nagy dolgokra terjed ki, de azt, hogy két növény egymás mellett hogy van, hogy az egyik a másikat kiüldözi vagy pedig felerősíti, többnyire a kisgazda, a családi ga zda fogja észrevenni. Ezt is lehetne ösztönözni vagy jutalmazni kormányzati beavatkozással. Még egykét gyors gondolat, tisztelt képviselőtársaim. Az osztatlan közös tulajdon mint intézményrendszer valóban átok e tekintetben, mert ez olyan, mintha nem voln a gazdája. Van is meg nincs is, de ilyen szempontból biztosan nincs.
