Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és egyéb, az egészségüggyel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2043 történő ellenőrzés a MEPek kötelezettsége lesz, illetve lehetőséget ad a törvény arra, hogy az egész egészségügyi ellátás tulajdonképpen egy defenzív ellátás. Lehet adni t örvényi felhatalmazást az OEPnek arra, hogy orvos szakmai kérdésekben is ellenőrizzen, csak nincs viszonyítási alapja. Mindig visszatérő kérdés, hogy hiányoznak a protokollok, a guidelineok, nem tudják sem az orvosok, sem az ellenőrzők; és gondolom, azt nem vitatja senki, hogy a bírósági pereket az OEP fokozatosan azért veszti el, mert nincs viszonyítási alap, nem lehet azt mondani, hogy mihez képest. Nagyon jó lenne, és én biztos vagyok benne, hogy az egészségügyi társadalom több mint 90 százaléka igénye lné azt, hogy igenis legyenek ilyen protokollok, amihez igazodni lehetne. Mivel defenzív a magyar egészségügyi ellátás, ezért sokkal költségesebb. Nincs az az orvos, nincs az az egészségügyi szakszemélyzet, aki fölvállalná azt, hogy egykétháromnégy fele sleges vizsgálatot ne végeztessen el, nehogy a későbbiek folyamán a nyakába varrják, hogy éppen azokat a vizsgálatokat miért nem végeztette el. Ha ezt a problémát meg tudnánk oldani, akkor ez is nagy lépés lehetett volna. Így ez a törvényi szabályozás ebbő l a szempontból hatástalan lesz, vitákra fog okot adni, lehet, hogy az OEP is többször fog a bíróságra menni, de az is biztos, hogy az előbbiek alapján ezeket a vitákat mindig el fogja veszteni. Hogy a köztartozással kapcsolatosan beszigorít a törvényjavas lat, nagyon jó, nagyon jó lenne, ha az élet minden területén ezt meg lehetne tenni. A bizottsági meghallgatáson elhangzott kérdésre válaszolva, hogy azért nem olyan nagy összegekről van szó, hiszen eleve a nettó finanszírozásban lévő szolgáltatók nem is ke rülhetnek olyan helyzetbe, de ha az alapellátást nézzük vagy a kisebb szolgáltatókat, azért megfontolandónak tartom, hogy a 60 nap mellett egy összeghatárt rakjunk oda. Csipcsup néhány ezer forintos hiányok miatt, ami esetleg az adóhatóság és a szolgáltat ó között alakul ki, ne kelljen, mert ennek a törvénynek az alapján kötelező érvénnyel föl kell mondani a szerződést. Gondolkozzunk azon, hogy egy összeghatárt valamilyen módon rakjunk bele a 60 nap mellett. Úgy gondolom, hogy pont az alapellátás szempontjá ból ez egy biztonságot jelentene. Érdekes az 5. §, ami lényegében a finanszírozási rendeletnek a törvényi megalapozását, a volumenkorlátot hozza be akkor, amikor a külön jogszabályban meghatározott esetben az elszámolható szolgáltatások mennyiségi korlátja it határozza meg - meglátjuk. Nem titok, hogy maga az egész finanszírozási rendelet az Alkotmánybíróság előtt van több mint egy év óta. Komolyan aggályok merülnek föl, hiszen aki, mondjuk, a 98 százalék fölé esik az ellátás szempontjából, az nem azonos esé lyekkel veszi föl, legalábbis a szolgáltatás minőségét illetően, de ez egy más kérdés, nem ide tartozik, lényegében a finanszírozási szerződést törvénybe akarja iktatni a kormány. (11.20) A 6. § kapcsán alapvetően nagyon jó, hogy a gyógyszer, gyógyászati s egédeszköz gyártója és forgalmazója, valamint az utalványozók közötti jogviszonyt valamilyen módon rendezzük, ez egy támogatandó kezdeményezés. A kérdés az - és az az érdekes, hogy jogászok nem tudtak ebben egyértelmű állást foglalni , hogy a jogviszonyba a tulajdonviszony beletartozike. Tehát csak munkaviszony formájában, szerződéses jogviszony formájában, vagy pedig tudunk olyan példákat mondani, amikor maga a tulajdonos az utalványozó adott szolgáltatások esetében. Próbálunk módosító javaslatot ide ben yújtani, ezt rendezni kell, mert jogilag nem tisztázott a kérdéskör ebből a szempontból. A 29. § foglalkozik a regionális egészségügyi tanáccsal. Az egész furcsa, köztünk legyen mondva. A múlt évben képviselői módosító javaslattal egy költségvetés keretébe n került elfogadásra egy olyan konstrukció, amely lényegében az egészségügy jövőjét illetően alapvető változásokat hoz. Azonban ahogy akkor, a költségvetési törvény e paragrafusával kapcsolatosan, most is felmerül a kérdés, hogy miután diszkrecionális jogr ól van szó alapvetően, hiszen ha kötelező lenne, akkor kétharmados lenne, és a jelenlegi viszonyaink között nagyon kétséges, hogy egy ilyen kétharmados törvény átmennee a Házon - és pont ezért szintén az Alkotmánybíróság előtt van többek között ez a része a költségvetési törvénynek , hogy jó, az átmeneti dolgokat próbálja rendezni, a korábban megalakult, törvényi alappal nem rendelkező RETek jogi helyzetét próbálja stabilizálni, csak jelen
