Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 11 (212. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP):
1609 Tehát összetett feladatról van szó. A sokrétűen tagolt művészeti területen jó és társadalmilag elfogadott, támogatott megoldás csak szakmai konszenzus alapján születhet meg. Miniszterként azt szeretném, hogy legyen ilyen szakmai ko nszenzus, ezért a szakmai szervezetekkel történő egyeztetés elkezdődött. Schneider Márta helyettes államtitkár asszony már részt is vett egy ilyen egyeztetésen. Fontos tehát minden oldalról képet alkotni egy új díj alapításának következményeiről. Mielőtt b evállalnánk egy ilyen díjat, hogy a nemzet képzőművésze, először fel kell mérnünk, hogy milyen következményekkel járhat; és még egyszer mondom: nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy a kulturális dicsőséget ne keverjük össze a szociális gondok megoldásának fe ladatával. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Podolák György frakcióvezetőhelyettes ú r, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, „Politika és tények II.” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. PODOLÁK GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét felélénkült a magyar gazdasággal kapcsolatos politikai vita az ellenzék részéről, aminek külön örülünk, mert ez azt jelenti, hogy gond van az ellenzéknél, mert látják, hogy jó irányba fejlődik az ország, stabil a magyar gazdaság helyzete (Derültség a Fidesz padsoraiból.) , növekszik a versenyképesség ; és ezzel együtt az ellenzék félelme is, hogy újból alulmaradnak a következő megmérettetés során. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Így van!) Mert milyen ellenzék az, amely tévhitekkel, rémhírekkel téveszti meg a közvéleményt , azt a látszatot kelti, hogy itt ma Magyarországon a siralom völgye van; az átlagember nem boldogul, a vállalkozások pedig életképtelenek. Azt próbálják az állampolgárok fejébe bepasszírozni, hogy az európai rangsorban minden tekintetben sereghajtók vagyu nk. De ha már itt tartunk, megjegyzem, egyvalamiben biztos, hogy utolsók vagyunk, ez pedig a felelős ellenzéki politizálás. Az már nem meglepő, hogy a magyar KSH adatait semmibe veszik, de ahogy az Eurostat legutolsó jelentését is kifogásolják, az már igen csak megdöbbentő. Ha csak az államháztartás 2004. évi hiányát nézzük, az EU átlaga mínusz 2,6 százalék, a magyarországi adat mínusz 4,5 százalék, akkor mögöttünk áll Lengyelország, Görögország. Vagy amikor a 2004. évi GDParányos államadósság drámai rémkép ét vetítik fel, az EUátlag 63 százalék, Magyarország pedig 57 százalékon áll. Az ellenzék szerint tehát szégyellnünk kell, hogy ilyen gazdaságilag ellehetetlenült, lepukkadt csapatokat közelítünk meg, mint az EU sereghajtóinak számító Olaszország, Belgium , Németország, Franciaország vagy Ausztria. Az ellenzék szerint komoly gond van a gazdaság tőkevonzó képességével is. Szerintük teljesen érthetetlen, hogy egy lepusztult gazdaságból ismét vonzó befektetési célpont lett. Magyarországra 3,2 milliárd euró műk ödő tőke áramlott be, 2005ben pedig további növekedés várható. A befektetői bizalmat tükrözi, hogy a tőzsde egyre magasabbra értékeli a magyar vállalatokat, a BUXindex a Fideszkormányzás alatti 67 ezer pontról 17 ezer pontra szárnyalt. Komoly gondot ok oz a parlamenti vita hangulatában a Gyurcsánykormány azzal is, hogy az ellenzék által mind ez idáig leginkább hangoztatott mutató, az infláció - eléggé el nem ítélhető módon - februárra több mint 30 éves mélypontra, 3,2 százalékra csökkent. A gazdaság sik erein fanyalgók szájából gyakran hangzik el újabban, hogy bár az Unió átlagánál gyorsabb a növekedésünk, de az újonnan csatlakozó országok között a sereghajtók között vagyunk. Ez az állítás nem csupán lebecsülése a magyar gazdaság, a magyar emberek teljesí tményének, de egyúttal a gazdasági folyamatok mély meg nem értéséről, tudatos ártásról tanúskodik. Mert mi szégyellnivaló van a gazdaság 4 százalékos növekedési ütemén vagy az ipari termelés 8,3 százalékos
