Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1524 esedékes követelményeknek megfelelő szabályokat rögzítette, amelyekre manapság már szükség volna, hanem azokat a szabályokat, amelyeket a világ szerencsésebb tájain már évszázadok óta követett a fel sőoktatás. A most beterjesztett törvényjavaslat az, amelyiknek feladata megteremteni azt a felsőoktatást, pontosabban, azt a felsőoktatási környezetet és szabályrendszert, amely a XXXXI. század fordulóján a magyarországi felsőoktatást szabályozni hivatott . A felsőoktatási törvénynek ez a tervezete vagy ez a törvényjavaslat, ha volt valaha társadalmi vitában hozott törvény, ha volt valaha társadalmi törvényhozás, akkor azt kell hogy mondjam, ez a törvényjavaslat ilyen folyamatban született. A törvényjavasla t genezise során elég sok bírálat érte az oktatási tárcát. Meg kell mondjam, időnként magam is elkeseredetten fakadtam ki, amikor a csatlakozás az európai felsőoktatási térséghez 119. változatában, illetve a felsőoktatási törvénytervezet isten tudja, hánya dik verziójában nem tudtam pontosan megállapítani, hogy az éppen vitatott javaslat az előző, azóta már jobblétre szenderült indítvány, a most következő és éppen tárgyalt indítvány vagy a majdan csak a következő változatba bekerülő elképzelés lesze. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a javaslat végül is visszaigazolta azokat az erőfeszítéseket, és visszaigazolta azt a módszert, ahogyan bár meglehetősen kényelmetlenül, de a törvénytervezet elkészült. Visszaigazolta, hiszen a felsőoktatásban érintett vala mennyi réteg, az akadémiai élet, a tudományos élet, az oktatók, a hallgatók, a doktoranduszok valamennyi reprezentatív szervezete nemcsak hogy támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot, de kifejezetten sürgette annak elfogadását a miniszterelnök ú rhoz írott levelében. Tisztelt Ház! Amikor 2000ben az Európai Unió csúcsértekezletén Lisszabonban elhatározták az azóta csak lisszaboni folyamatnak nevezett rendszer elindítását, és kitűzték célul, hogy az Európai Unió tíz éven belül a világ legversenykép esebb térségévé váljék, akkor az ehhez vezető utat az oktatásban, a képzésben, a tovább- és átképzésben, a tudományos kutatásban és fejlesztésben, az élethosszig tartó tanulásban és az informatika térhódításában jelölték meg. Sajnos, amikor az Európai Unió ezt a döntést meghozta, elmulasztotta a hozzá szükséges eszközöket megteremteni. Az Európai Uniónak mind a mai napig nemcsak hogy nincs közös oktatáspolitikája, de az Európai Uniót létrehozó szerződés nem is teszi lehetővé közös oktatáspolitika megalkotás át. Ennek a hiánynak az érzékelése vezetett el tulajdonképpen a bolognai megállapodáshoz 1999ben, az a felismerés, hogy az európai oktatás, az európai tudás és az európai tudás továbbadása nem lehet versenyképes akkor, ha ebben a térségben az ahány ház, a nnyi szokás elve alapján, a minimális rendezőelveket is nélkülözve próbáljuk ezt a tudásalapú társadalmat megteremteni. Versenyképes tudást - ismerte fel az Európai Unió - csak versenyképes felsőoktatás biztosíthat, és mint ma már többször hivatkoztunk rá, a bizottsági vélemény ismertetésekor jómagam is, a tapasztalat az, hogy a versenyképességet a kontinentális, hogy ne mondjam, porosz típusú felsőoktatáshoz képest az angolszász típusú lényegesen jobban tudja biztosítani. Ez a felismerés vezetett tehát, mé g egyszer mondom, Bolognához. A bolognai folyamatban, a bolognai megállapodás teljesítésében látszólag egyetértés van a parlament pártjai között. Ez az egyetértés azonban, úgy tűnik, csak látszólagos. Azt szokták mondani, hogy az az értelmiségi, aki nem tu dja sziklaszilárdan megindokolni a saját érdekében álló változtatásokat, adja vissza a diplomáját. Ennek megfelelően tehát minden olyan partikuláris érdek, amely a bolognai megállapodás hatálya alól kibúvót keres, természetesen kitűnően megindokolható. Ha azonban a végeredményt nézzük, mégiscsak az lesz a helyzet, hogy minden egyes felsőoktatási részterületen lesz indok a bolognai folyamat alól való kibújásra, és ennek megfelelően miközben mindenki egységesen a bolognai folyamatra fog hivatkozni, a bolognai megállapodás által kitűzött felsőoktatási rendszernek nyoma sem lesz Magyarországon. Ismerős ez Karinthytól, amikor mindenki Krisztust kiált, és az egész mégis úgy hangzik, hogy Barabbást. A másik meglehetősen, tulajdonképpen talán a legnagyobb vitát kivá ltott rendelkezése a törvényjavaslatnak a felsőoktatás irányításával kapcsolatos rendelkezéssor. Az irányító testület létrejöttét, az irányító testület létrehozását sokan, itt a parlamentben képviselőtársaink és a
