Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
1507 szakma legjelentősebb szervezeteivel való hosszas együttgondolkodás, egy üttműködés közös eredménye. Az önök előtt fekvő és vitára bocsátott törvénytervezet a Magyar Rektori Konferencia, a Főiskolai Főigazgatók Konferenciája, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Akkreditációs Bizottság, a DOSZ, a HÖOK és a Felsőoktatá si Dolgozók Szakszervezete támogatását bírja. Sőt mi több, ezek a szervezetek közös levélben, nyilatkozatban kérték fel a miniszterelnök urat arra, hogy tegyen meg mindent annak érdekében - természetesen amit a kormánypárti frakciókon belül meg tud tenni , hogy a parlament mielőbb elfogadja ezt a törvénytervezetet. Komoly, sajátos nemzeti konzultáció folyt ezen a téren, hiszen tényleg egy szféra döntéssel bíró szereplőit vontuk be annak megtárgyalásába is, hogy milyen is legyen a magyar felsőoktatás az elk övetkező évtizedekben; mit tud a nemzet ügyeihez, a nemzetgazdaság fejlődéséhez hozzáadni ez a szektor; milyen kihívásokkal kell szembenéznie. (11.50) A kihívások márpedig jelentősek. Magyarország szellemi kincsekben gazdag. Ez közhely, de sajnos történelm ünkben az is egy közhely, hogy ezeket a szellemi kincseket sokszor meglehetősen alacsony hatásfokkal hasznosítjuk, ezeknek a kiaknázása nem megfelelő, bizonyos értelemben ezt a leginkább, legnagyobb bőséggel rendelkezésre álló kincset elpazaroljuk, elpocsé koljuk. Gyerekkoromban az iskolában, amikor a gőzmozdonyról tanultunk, máig emlékszem arra a meglepetésre, amikor megtanultuk azt, hogy a hőenergiát, amely a kazánban keletkezik, milyen alacsony hatásfokkal alakítja át mozgási energiává, mindössze 8 százal ék az, ami a hőenergiából mozgási energiává válik. Majd aztán később tanultuk, hogy a dízelmozdonyok esetében ez akár a 33 százalékot, ha jól emlékszem, már annyit is elér. A kérdés számunkra nem az, hogy vannake szellemi tartalékaink, vannake szellemi k incseink, kiaknázni való szellemi kincseink, hanem az, hogy mi a felelősségünk abban, hogy ez megfelelően hasznosuljon. A magyar univerzitásprogram valójában ezt szolgálja: minőség, teljesítmény, versenyképesség egy olyan korban, amikor Magyarország versen yképessége nagyon nagy mértékben a tudás hasznosításától, a tudás átadásától és a tudás és az ismeretek termelésétől függ. Egy kreatív társadalomban élünk, amelynek a legfontosabb gazdasági húzóereje és nem pusztán kiegészítője maga az a tudásipar és tudás szektor, amelyeknek a meghatározó intézményei a magyar egyetemek és főiskolák. Ha ennek a szektornak a működését javítani tudjuk, ha ennek a feltételeit biztosítani tudjuk, akkor nagyon nagyot lépünk előre, hiszen ma már az új termékek előállításában, új t ermékek értékében a meghatározó komponens nem más, mint a legkülönfélébb tudáselemek komponense. Ebben vagyunk gazdagok. A magyar univerzitásprogram megteremti a jogi, a működési és infrastrukturális feltételeit ennek a radikális váltásnak, változásnak és fejlődésnek, amellyel a felsőoktatás szembenéz. Ennek egyik legfontosabb része maga az a törvényjavaslat, amelyet a parlament jelenleg tárgyal. Jó néhány igénynek és kihívásnak kell megfelelni egy új világban. 1999ben - és kezdem az első fő komponenssel - az előző kormány Bolognában csatlakozott az úgynevezett bolognai nyilatkozathoz, amelynek célja az volt, hogy az európai felsőoktatási rendszerek átjárhatóak legyenek, összemérhetőek legyenek, és képesek legyenek a tömegképzés és az elitképzés szempontjai t egyszerre érvényesíteni. Ezért úgy gondolták az aláíró országok, tartozzanak az angolszász vagy éppen a kontinentális képzési rendszer követői közé, hogy az angolszász képzési rendszer lesz az, amelyet követni fognak, ez teremti meg erre a lehetőséget, h iszen a világ 200 legjelesebb egyeteméből 163 az angolszász képzési modell szerint dolgozik, a legjelentősebb külföldi diákokat fogadó országok egyre nagyobb hányada működik e szerint a rendszer szerint. Ráadásul a bolognai folyamatra történő áttérés és át állás nem egy lassú folyamat, még ha nekünk egy kicsit gyorsnak is tűnik. Európa legkülönbözőbb országai gyorsítják a tempót. ’99ben aláírtuk a nyilatkozatot, 2001ben már megróttak bennünket, hogy nem tettünk eleget a folyamat elindításáért,
