Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1497 növekedésünk kifejezetten gyengének számít, de sokszor halljuk kormánypárti politikusoktól, hogy de hát az egy vagy két évvel ezelőttihez képest ez mennyivel magasabb. Ez kétségkívül így van, csakhogy 2002ben egy gyenge, 2,72,9 százalékos növekedéssel az első háromban voltunk a tíz csatlakozott ország között, most pedig ezzel a 3,54 százalék közötti növekedéssel az utolsó helyen vagyunk a most csatlakozott országok között. Megváltozott a helyzet körülöttünk is, m egváltozott a gazdaság szereplőinek a helyzete, ez a fajta növekedés pedig nem ad lehetőséget arra, hogy a magyar gazdaság bajain változtatni tudjunk. Elég, ha kiemelem a munkanélküliségi adatot. 6,7 százalék az idei első három hónap munkanélküliségi száma , 54 ezerrel több embernek nincs ma Magyarországon munkája, mint két évvel ezelőtt. De idézhetném itt Katona Tamás államtitkár urat, aki a parlament március 8ai ülésén azt válaszolta egy napirend előtti hozzászólásra, hogy Magyarországon a munkanélküliség szintje elfogadható. Lehet, hogy a kormány számára ez elfogadható, államtitkár úr, lehet, hogy a kormány gazdaságpolitikusait megnyugtatja, hogy a munkanélküliek száma ennyi, viszont amíg egyetlenegy ember is munkát keres Magyarországon, addig ezzel senki nem lehet elégedett. Azt gondolom tehát, az önámítás, ha azt gondoljuk, hogy egy 6,7 százalékos magasabb munkanélküliség a magyar emberek számára elfogadható. A tavalyi esztendőben - 1996 óta először - megértük a reálkeresetek csökkenését, ami azt jelente tte, hogy az árak jobban növekedtek, mint egyébként a keresetek. Összességében tehát egyáltalán nem gondoljuk úgy, hogy ma olyan helyzet van, amikor a kormány gazdaságpolitikusainak elégedetten hátra lehet dőlniük. Érzik ezt egyébként ők is. Érzik azt, hog y valamit tenni kellene. Nem véletlen, hogy januárban két olyan téma is a közbeszéd tárgya lett, amelyről ritkábban szoktunk beszélni. Az egyik az államháztartási reform, az államháztartás nagy elosztórendszerének az átalakítása, a másik pedig az adócsökke ntés, az adó kérdése. Nos, az államháztartás ügyei hamar lekerültek a napirendről. Az államadósság adatai elég drámaiak ahhoz, hogy ez valóban így történjen. Az első két hónapban 588 milliárd forinttal nőtt Magyarország államadóssága, ez azért elég súlyos szám ahhoz, hogy erről a kormány politikusai mélyen hallgassanak. Maradt hát helyette az adókérdés, azonban úgy tűnik, az adókérdésben eleve egy zsákutcás megoldást választott a kormány. Hangzatos, szép nevű, nagy adóreformbizottságok álltak föl, amelyek majd olyan javaslatokat tesznek le a parlament asztalára, amelyek adócsökkentést fognak megfogalmazni. Ehelyett elég hamar kiderült, hogy délibábot kerget mindenki, aki ezeket komolyan veszi. Amikor közelebb mentünk, és jobban megnéztük, mit is ígér a korm ány adóátalakítás címén, hirtelen kiderült, itt szó sincs adócsökkentésről, szó sincs a terhek csökkentéséről, itt egyszerűen a lapok újraelosztásáról van szó. A kormány három hónapig beszélt, beszélt és beszélt az adólépésekről, adómódosításokról, ma pedi g kiderül, ennek a javaslatnak a kapcsán is és az adóreformbizottság javaslatai kapcsán is, hogy szó sincs itt semmiféle adótehercsökkenésről. Ezt erősíti meg egyébként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének a nyilatkozata - olvassák el a mai lapo kat , aki arról beszél, hogy ezek a javaslatok semmilyen mértékben nem csökkentik az adóterheket. Ő különösen a vállalkozókra gondol, amikor ezt megfogalmazza, de nyugodtan mondhatta volna ezt a magánszemélyekre, az átlagemberekre is. De továbbmegyek: nem csak a bizottságon kívüli személyek fogalmazzák meg, hogy nincs szó adótehercsökkenésről, hanem a bizottság tagjai is megfogalmazzák ezt. Hadd utaljak itt az Adótanácsadók Egyesülete elnökének a kijelentésére, aki azt mondja, hogy összességében nem csökke n az adóteher, és félve nevezné ezeket a módosításokat bármiféle adóreformnak. Nos, ez őszinte beszéd, ez világos beszéd. Arról szól, hogy senki ne várjon a következő hetekben, hónapokban sem olyan kormányzati intézkedést, amely az adóteher szempontjából a vállalkozások és a magánszemélyek terheit mérsékelni tudná.
