Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZABÓ ISTVÁN, az informatikai és távközlési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR ALBERT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1493 Reformot csinálni, reformot elindítani nem könnyű dolog - nézek fideszes képviselőtársaimra , ezt általában a kkor szokták csinálni, amikor van forrás egy gazdaságban arra, hogy reformokat helyezzenek előtérbe. 2000ben lett volna erre lehetőség, amikor 6 százalék fölötti volt a gazdasági növekedés, hisz egy reform pénzbe kerül, és mindig kockázatokkal jár, a vált ozás mindig magában hordozza az új problémák generálását. Azonban egy okos ország, egy okos kormány nemcsak akkor tesz reformot, amikor kényszer van, mert az már utólagos módosítás - gondoljunk a Bokroscsomagra , hanem a problémáknak elébe kell menni. Mo st ennek az első lépcsőfokán vagyunk. Az előttünk fekvő törvénymódosításcsomag tizennyolc darab törvényt módosít: a személyi jövedelemadót, a társasági adót, az egyszerűsített vállalkozói adót, az általános forgalmi adót, az illetékeket, az adózá s rendjéről szóló törvényt, egyéb törvényeket, az államháztartásról szóló törvényt - nem mondanám el az egészet. Amikor adóreformról beszélünk, akkor a mai magyar gazdaság állapotát figyelembe véve a következő problémáknak kell megfelelnünk: ki kell fehérí teni a gazdaságot - nagyon kevés a legális adófizető, hihetetlen szűk kör az, akitől ma az állam beszedi az adókat , bővítenünk kell a foglalkoztatást - ez azzal érhető el, hogy csökkentjük a bérhez kötődő járulékokat, ezzel nagymértékben segítünk a hazai vállalkozásokon, hisz, mint tudjuk, elsősorban a hazai vállalkozások azok, amelyek a foglalkoztatásban nagyobb szerepet viselnek. A második szempont, hisz versenyben vagyunk nemcsak vállalati szinten, hanem az országok adórendszere is versenyben van: gond oljunk arra, hogy a környező országokban folyamatosan tanúi lehetünk annak, hogy egyfajta adócsökkentési verseny valósul meg a régiónkban, sajnos Magyarországot is érintik ezek, és ezeknek az eseményeknek elébe kell menni. A következő ilyen elem lehet, hog y miért kell adóreform: mert nem igazságos a közteherviselés. A közteherviselést igazságosabbá kell tenni. A következő ilyen indoka lehet, hogy egyszerűsítenünk kell az adózást. Ha valaki végiggondolja, hogy ma milyen az általános forgalmi adó bevallása eg y vállalkozónak, vagy milyen bonyolult egy személyi jövedelemadóbevallás, ha valaki megkapta azt a vastag csomagot, el kell olvasnia 6070 oldalt ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, és ha nincs egykét diplomája, véleményem szerint azt sem tudja megtenni. Ez nemcsak most van így, hanem gyakorlatilag évekkel ezelőtt is így volt. Végül pedig: mindezt a reformfolyamatot úgy kell végigvinnünk, hogy megfeleljünk az euróövezethez való csatlakozás programjának. Az adóreform összefüggésében nem éppen versenyképességi kérdés, de egy gazdaságban az adóreform hiánya versenyképességi hátrányt okoz. Gondolok itt az áfa mértékére például: ha nálunk 25 százalékos az áfa, és a szomszédos Szlovákiában, mondjuk, 19, akkor az eleve 6 százalékos árkülönbséget jelent az árban akko r is, hogyha ugyanaz a kiinduló alapár. A központi adózás szerepe túlzott, az egészségbiztosítás és az önkormányzatok saját közteherbevételei viszont nem elegendőek, és ez elsősorban a működésükhöz kapcsolható. A jelenlegi adóreformot ma mindenekelőtt a ga zdasági és társadalmi igények jelentkezése, valamint a nemzetközi adóverseny erősödése tűzte napirendre. Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen egyfajta konszenzus a nagy ellátórendszerek reformjában: a gazdaságban alapvetően megvolt a rendszerváltás, a köziga zgatásban nem, tehát a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás nagy rendszereinek az átalakítása nélkül gyakorlatilag Magyarországot nem tudjuk versenyképessé tenni. Ha végigtekintjük ma a magyar gazdaság állapotát, akkor azt látjuk, hogy a gazdaság tulaj donosi körének 51 százalékát a külföldi tulajdon teszi ki, 49 százaléka hazai tulajdon, amelynek többsége magántulajdon, ebből 13 százalék az állami tulajdon. Ebből az következik, hogy növelni illene a hazai tulajdont. Ha a vállalkozások számát és struktúr áját nézzük, ebből az következik, hogy míg az 1,7 százalékos számarányú nagyvállalkozások adják a magyar gazdaság nettó árbevételének 60
