Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Mandur László): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
148 karbantartásáról és pótlásáról is a szolgáltató gondoskodik. Az alapdíjnak ezeket a költségeket is fedeznie kell. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az alapdíjak jelentős növekedését okozta a nem lakossági fogyasztó k arányának jelentős csökkentése. 1991 és 2001 között országosan az ipari távhőfogyasztók számára értékesített hőenergia mintegy a felére csökkent, általában a fogyasztók megszűnésének következtében. Az így felszabadult és kihasználatlan kapacitás állandó költsége ennek következtében a maradó fogyasztókra terhelődött. Amennyiben a gazdasági környezet és az energiaárrendszerben fennmaradó aránytalanságok a meglévő távhőfelhasználókat a távhőszolgáltatás helyett más energiaellátási mód - jelenleg elsősorban földgáz - választására ösztönzik, annak hasonló alapdíjnövelő következménye lesz. Új távhőfelhasználók csatlakozása viszont az alapdíjat mérsékli, ezzel is javítva a szolgáltatás versenyképességét. (11.10) A távhőszolgáltatás helyzete alapvetően függ a nem zetgazdasági szintű energia- és környezetvédelmi politikától, főképpen az állami közigazgatási szabályozórendszer által közvetített feltételek határozzák meg a távhőszolgáltatás versenyképességét. Ezzel szemben a távhődíj alakulására elenyésző mértékű a tu lajdonos és az árhatósági jogkört betöltő települési önkormányzatok befolyása. Ez paradoxonnak tűnhet, de mégis igaz. A fogyasztás mennyisége Magyarországon a rendelkezésre álló adatok szerint a nyugateurópai lakások hőenergiafelhasználásának ké t, két és félszerese. Például egy átlagos méretű budapesti lakás éves átlagos hőfelhasználása több mint 43 gigajoule, míg a hasonló bécsi lakások hőfelhasználása 20 gigajoule/évnél kevesebb. A hazai energiafelhasználás mintegy 40 százalékát az épületek fű tése és melegvízellátása teszi ki. A magas energiafelhasználást nem a háztartások pazarló fogyasztói szokásai, hanem nagyrészt az épületállomány kedvezőtlen hőtechnikai tulajdonságai, az épületszerkezetek és a nyílászárók rossz hőszigetelő képessége, valam int az elavult épületgépészeti rendszerek, beszabályozatlan és szabályozhatatlan fűtés, energiapazarló kényszerszellőztető berendezések okozzák. Az épületfűtési hálózatok korszerűsítésével csak a kívánt helyiséghőmérséklet beállítása és a meglévő pazarló, jelenleg ablaknyitással szabályozott túlfűtések megelőzése valósulhat meg, amelynek révén a hőenergiafelhasználás csupán 1015 százaléka takarítható meg. Ehhez hasonlóan a korszerű hőtermelési technológiák, a kapcsolt hő- és villamosenergiatermelés hőár mérséklő hatása sem több 1015 százaléknál. A rekonstrukciókra érett, gyakran ma már 2530 évet meghaladó korú épületállomány felújítása csak energiahatékony megoldásokkal és nem az eredeti állapot visszaállításának igényével valósítandó meg. Európai tapas ztalatok igazolják, hogy az energiahatékony rekonstrukciók eredménye 50 százalékos energiamegtakarítás lehet. A fogyasztói költségek csökkenésén túl hasonló arányú nemzetgazdasági, energetikai és környezetvédelmi, a fenntartható fejlődést szolgáló haszon k eletkezik. Például egy átlagos méretű és átlagos fogyasztású budapesti lakás jelenleg mintegy 140 ezer forintos éves távfűtési költsége 100105 ezer forint/évre csökkenne, ha ez megvalósulna, ugyanakkor a budapesti erőművek és fűtőművek légszennyező anyaga , az üvegházhatású gáz kibocsátása is az energiamegtakarítás mértékében csökkenne, jelentős környezetvédelmi lépést tudnánk tenni. Megállapítható tehát, hogy a fogyasztók költségeinek mértékadó csökkentése nem a távhőszolgáltató rendszeren, hanem főként a hőigényt meghatározó épületfizikai, hőtechnikai tulajdonságok lényeges megjavításával és az épületek fűtési rendszereinek korszerűsítésével érhető el. A távhőszolgáltatók monopolhelyzete mint a vezetékes szolgáltatások mindenütt, természetes monopóliumok, hiszen a vezetékhálózatok csak gazdaságtalanul többszörözhetőek, ami valamennyi
