Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
143 gondolatával egyet lehet ért eni. Ugyanakkor az egész fölépítése, mégis úgy gondolom, alapvetően téves volt, hibás volt abból a szempontból, hogy azt hallhattuk, hogy tulajdonképpen itt maga a törvény, maga a törvényhozás tehetetlen, nem lényegi kérdéssel foglalkozik, tehát mindaz a t örvény, amit most meghozni készülünk, fölösleges. (10.40) Nem gondolom, hogy így kellene relativizálni egy törvény jelentőségét, nagyon is nem így gondolom. Az ár persze abszolút lényeges, és ebben egyetértek, hogy az embereket legelsősorban és legjobban f oglalkoztató kérdés a távhővel kapcsolatban, hogy miért ilyen drága. Mint közismert, a villanyfűtést, ami pár helyen alkalmazott az országban, tehát ezt a sporadikus megjelenésű villanyfűtést leszámítva, a távfűtés messze a legdrágább fűtési mód. Ez sajnál atos, és ezen nincs is köztünk vita. Nincs köztünk vita most sem, és a múltban sem volt, merthogy ez a jelenség nem új dolog. Ez így volt öt évvel ezelőtt is, és ez így volt tíz évvel ezelőtt is, talán 1520 évvel ezelőtt nem így volt. Legalábbis az érzés nem olyan volt akkortájt, hogy a távfűtés ilyen katasztrofálisan nehezedne az emberek, a fogyasztók, a lakótelepi távfűtött lakásban élők vállára. Tulajdonképpen mindannyian tudjuk, hogy a 6070es évek igénytelen építési, technikai színvonalán létrehozott távfűtő rendszerek nagy csapdahelyzetet állítottak elő az országban. A lehető legtakarékosabb, legolcsóbb, legigénytelenebb beruházást hajtották végre, azaz a tőkeköltsége alacsony volt ennek a beruházásnak, azonban a működtetése ennek a primitív, egycsöv es rendszernek az első pillanattól kezdve rendkívül drága volt. Rendkívül drága volt az első pillanattól kezdve, csak mi, fogyasztók ezt nem érzékeltük először, a 607080as évek elején. Azért nem érzékeltük, mert akkor még volt egy baráti nagyhatalom, am i baráti áron szállította az energiát, és volt egy olyan költségvetés, amelyik pedig masszív támogatással segítette még ebben a helyzetben is a távfűtött lakásban élőket. Nos, ez a helyzet alapvetően megfordult. Tudjuk jól, hogy a világpiacon kell beszerez ni minden energiaforrásunkat, és tudjuk azt is, hogy egyszerűen megváltozott a költségvetés koncepciója az elmúlt 15 évben. Nevezetesen amióta Magyarország piacgazdaság lett, azóta jól tudjuk, hogy mindennek ára van, és az árat leginkább azoknak kell megfi zetni, akik az adott áru fogyasztói és felhasználói, és nem az összes adófizetőnek, nem az adófizetők halmaza, hanem a fogyasztók halmaza az, aki elsősorban helyt kell hogy álljon bizonyos adott termék, szolgáltatás, ebben az esetben a távfűtés költségeiér t. Ez tehát egy jelentős változás, ezért mondom azt, hogy miközben az alacsony költségszinten létrehozott primitív távfűtési rendszerek beruházási költsége nagyon olcsó volt, addig ennek az üzemeltetési költsége az első pillanattól nagyon drága volt, csak az elején mi ezt - az elmondott dolgok okán - nem érzékeltük. Az elmúlt 15 évben viszont annál inkább a nyakunkba szakadt ez a nagyon súlyos kérdés, és ez így volt ezelőtt pár évvel, és sajnos így van most is. A tipikusan „olcsó húsnak híg a leve” szindróm ával találkozunk tehát a távfűtés kérdésében. Ez azonban régóta ismert helyzet. Ezt a régóta ismert helyzetet az utóbbi időszakban azonban újabb problémák súlyosbították, és ezek talán nem annyira ismertek. Hiszen súlyosbította a távfűtés helyzetét, mondju k, az ár helyzetét az, hogy a távfűtésen belül, a távfűtési rendszeren, a felhasználók struktúráján belül jelentősen csökkent az ipari fogyasztók száma. Az ipari fogyasztók aránya nemrég még 50 százalék volt, most már csak 37 százalék, és ez azt jelenti, h ogy rosszabb a rendszer kihasználtsága, mint azelőtt volt, sokkal inkább idény jellegű a fogyasztás. S az idény jellegű fogyasztás tulajdonképpen még drágábbá teszi a rendszeren belül lévők, belül maradtak fogyasztását, hiszen a hőtermelési kapacitást és a hálózatokat fenn kell tartani akkor is, amikor a rendszer éppen nem csúcsra van járatva, nem az idény időszakában van, hanem mondjuk, nyár van, és nincs csúcsfogyasztás. Azután további probléma az is, hogy a távhőrendszerek, a távhővezetékek, hőközpontok, az épületek műszaki állapota, hőszigetelők, nyílászárók állapota az idő előrehaladtával egyre inkább a
