Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 4 (210. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1415 a diktatúra évtizedeiben. Az egyik típus a véres forradalom volt, a magyar szabadság kivívására való törekvés 1956 októberében és novemberében. Mint tudju k, ez elbukott. A másik nagy kísérlet a prágai tavasz volt KözépEurópában, amikor egészen más módon, reformokkal próbálták megváltoztatni azt, ami reformálhatatlan. Ez a kísérlet éppúgy elbukott. Kiderült tehát, hogy sem alulról, forradalommal, sem felülr ől, reformmal nem változtatható meg a diktatúra. Ebben a helyzetben kellett kitalálni valami olyasmit, ami egy harmadik utat jelent. Erre az útra csak olyanok képesek, akik belülről, lélekben szabadok. Csak olyanok kezdhették ezt el, akiknek a zsigereikben volt az elnyomás minden tapasztalata, mindenekelőtt a lengyel ellenzékiek, azok, akik már korábban évszázadokon át megtapasztalták, hogy milyen állam nélkül, demokrácia nélkül, szabadság nélkül élni. Ezen a ponton Karol Wojtyla pápává választása rendkívül fontos lélektani felszabadulást jelentett a másik Európa, KeletEurópa népei számára. Voltak, akik tudtak élni ezzel, mindenekelőtt a lengyel Szolidaritás. A pápa első lengyel látogatása 1979 nyarán lélektani felszabadítást jelentett KeletEurópa népei sz ámára, először tapasztalhatták meg az erejüket mindazok a százezrek, akik tucatnyi lengyel városban gyűltek össze a pápai misére. Rendkívül fontos tehát, amikor a pápáról emlékezünk, arra is emlékeznünk, hogy őnélküle talán más lett volna a rendszerváltás, másmilyen lett volna a szabadság, amelyhez aztán 1989ben eljuthattunk. A pápa látogatása nélkül talán másképpen alakult volna meg a Szolidaritás, ez a hatalmas, tízmilliós tömeget megmozgató tömegmozgalom. A pápa második látogatása 1983ban Lengyelország ban megmutatta, hogy a lelkierőre lehet támaszkodni a hadiállapottal szemben is. Harmadik látogatása 1987ben pedig megmutatta azt is, hogy hiába gyilkolták meg Popieluszkót, hiába próbálta Jaruzelski fenntartani a fenntarthatatlant, a kommunista diktatúra évei meg vannak számolva, a változás elkerülhetetlen. De nemcsak a változás volt elkerülhetetlen, hanem a változás módjára is valamiképpen útirányt szabott mindaz, ami már a Szolidaritásnál megfogalmazódott, nevezetesen nem reformálni kell, nem forradalma t kell csinálni, hanem párbeszédbe kell egymással kezdeni, a rendszerváltást békés módon is meg lehet valósítani. Ha van valami, ami politikai szempontból is öröksége lehet számunkra, keletközépeurópaiak számára II. János Pál pápa működésének, akkor talá n azt is mondhatom, sok más egyéb jelentős tette mellett itt, KözépEurópában a mi népeink számára ez az útmutatása volt a legfontosabb. Ezért is csatlakozom azokhoz, akik azt mondják, hogy halála nemcsak a katolikus közösség gyásza - ha egyáltalán gyászró l beszélhetünk , hanem mindenkié, aki a szabadságot szereti és a demokrácia elkötelezett híve, jelentős esemény, és alkalmat ad arra, hogy végiggondoljuk, mi történt velünk az elmúlt huszonöt évben. Köszönöm a figyelmet, elnök asszony. (Taps a kormánypárt i oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csáky András frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “Totus tuus” címm el. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! 1958. szeptember 28án Krakkóban segédpüspökké szenteltek egy 38 éves lelkészt, aki jelmondatának azt választotta, hogy “Totus tuus” - „Egészen a tiéd”. Kevesen gondolták, hogy Szent Péter leendő utódjának jelmondata hangzik el a segédpüspökké szentelés alkalmából. Az 1978 októberében II. János Pál néven pápává választott Karol Wojtyla több mint 26 évig tartó szolgálata az egyház megújítását jele ntette a hívők számára. Tevékenysége során a századforduló erkölcsi válságára, erkölcsi problémáira a keresztény hit tanításának megfelelő válaszokat tudott adni. A kereszténységet mindennapi életünk részévé varázsolta. Az új evangelizációra ma feltétlenül szükség van - jelentette ki 1996ban Németországban. Nem arról van szó, hogy visszahozzunk egy
