Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - Beszámoló az atomenergia 2001. évi hazai alkalmazásának biztonságáról; az atomenergia 2001. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámoló elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; beszámoló az atomenergia 2002. évi hazai alkalmazásának... - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1394 lako sságot igazából az akkori rémhírekkel ellentétben egyetlen percig sem fenyegette veszély, kockázat nem volt. Összességében a bizottság többsége mind a három jelentést, elismerve az amögött kifejtett munkának a szakmai értékét, általános vitára alkalmasnak tartotta, és javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Tóth István képviselő úrnak. TÓTH ISTVÁN , a környezetvédelmi bizottság k isebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Meghívottak! A bizottság valóban olyan álláspontot alakított ki a három év beszámolójával kapcsolatban, hogy a 2001est és a 2002est egyhangúlag elfo gadta, a 2003ast pedig a Fidesz képviselőcsoportja, képviselői tartózkodásukkal nyugtázták. Tartózkodásunkkal azt kívántuk kifejezni, hogy az Országos Atomenergia Hivatal a beszámolójával tulajdonképpen teljesítette az atomenergiára vonatkozó feladatait, viszont azok a sajnálatosan súlyos üzemzavar körüli - hogy is mondjam - jelenségek, amelyeket szinte száz százalékra beigazolt a vizsgálóbizottságnak a tevékenysége, kikerülhetők lettek volna, ha a személyi kapcsolatrendszer nem politikai nyomásra működik, hanem az addig megszokott engedélyezési és viselkedési formák, eljárási szabályok szerint történik. Minden kikerülhető lett volna, ezt kívántuk tartózkodó szavazatunkkal felmutatni. Ugyanis, ahogy Józsa képviselőtársam mondta, a vizsgálóbizottság igen sok rétűen tudott meghallgatásokat tartani, anyagokat bekérni, igen nagy munkát tudtunk végezni. Ez köszönhető természetszerűleg a hivatal segítségének, anyagainak, köszönhető az atomerőmű és egyéb segítők, munkatársak anyagainak. De ez nem javítja azt a helyz etet, hogy Magyarország legsúlyosabb üzemzavarát kellett átélni néhány óra hosszáig, olyan formában, hogy kontrollálatlan folyamat zajlott le, amely nagy szerencsénkre, hál' istennek, nem járt jelentős, összességében jelentős kibocsátással, de a fajlagos k ibocsátási értékek időszakonként igen jelentősek voltak. Ezt mindenképpen el kell ismerni. El kell ismerni azt is, hogy ez a folyamat nem a technológiával kapcsolatos, nem a Paksi Atomerőmű működését prezentálta, hanem egy olyan új technológia káros jelens ége volt, amely szükségszerűen bekövetkezett a gyors és személyi nyomásra történő jóváhagyásra és siettetésre. Mindez csak és kizárólag ennek tudható be, hogy kikerülve a minőségbiztosítási rendszereket és kikerülve minden mást, jóváhagyásra került, beüzem elésre került, és az ikszedik mosási ciklus alkalmával gyakorlatilag, csúnya kifejezéssel azt lehet mondani, hogy eldurrant, ez bele volt kódolva a rendszerbe. Ezt minden független és nem független szakértő beismerte. Sajnálatos, hogy ennek kezelését a kor mány politikai tényként vette, és nem lépte meg azokat a szükséges konzekvenciákat, csak kéthárom év, illetve két év alatt. Mint látható, beigazolódott, hogy a technológia mellett a személyi hibák vezettek erre a problémára, és ezért a személyek konzekven ciáit kellett volna levonni egy hét után, ahogy a vizsgálóbizottság első hetében tisztában voltunk azzal, a szakemberek tisztában voltak a súlyos üzemzavar második napján azzal, hogy ez nem elhárítható hiba. (20.50) Mint hallottuk, most sincs engedélyezve a technológia, két év után. Nyilvánvaló, hogy ne is legyen addig engedélyezve, amíg a folyamat kontrollálhatatlan helyzetet okozna. Ez különböző értékelések szerint legalább még egy év, amíg ott beavatkozás lehetséges. Sajnálatos, hogy ez az erőműnek anyag i kárt okoz, sajnálatos, hogy ez a nukleáris energetikának olyan presztízsvesztesége volt, amelynek kiküszöbölése még hosszú évekig eltart, de ezek után más nem lehet, mint azzal a
