Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
140 kerül, és nyilvánvaló az is, hogy az energiafogyasztás csökkenésének nem lehet má s módja, mint a korszerűsítés. A korszerűsítés pedig - akár akarjuk, akár nem - pénzbe kerül. Persze lehet azt mondani, hogy nézzük mindezt üzleti alapon, fizesse meg a korszerűsítés költségét az, aki a fűtést használja, csak éppen aki ilyet mond vagy esze rint cselekszik, az egyrészt érzéketlen, híján van a szolidaritásnak, másrészt nincsen tisztában a valósággal. Hiszen épp az a baj, hogy pont a legalacsonyabb jövedelmű emberek élnek ilyen lakásokban. Számukra nem az a kérdés, hogy mennyi pénzt költenek fe lújításra, hanem az, hogy ki tudnake jönni hó végéig a fizetésükből vagy a nyugdíjukból. Lehet persze arról beszélni, hogy nagy a jólét, de valószínűleg kevesen osztják a milliárdos miniszterelnök ebbéli véleményét a panellakásokban élők közül. Lehet pers ze azt is mondani, hogy a távhőrendszernek az önkormányzat a tulajdonosa, oldja meg ő a problémát. Csak az a helyzet, hogy a tisztelt kormány és a kormánypárti többség gatyára vetkőztette az önkormányzatokat, többek között azzal is, hogy a távfűtött óvodák , iskolák, szociális intézmények hődíját mintegy 60 százalékkal emelte meg az elmúlt két és fél esztendőben. Így aztán az önkormányzatok ma nem azon gondolkoznak, hogy miből korszerűsítsenek, hanem azon, hogy mennyi hitelt vegyenek fel, mennyi vagyont adja nak el egyáltalán azért, hogy működni tudjanak. A szolgáltatók pedig egyre többet költenek javításra. Mindannyian láthattuk egykét hete a televízióban a miskolci példát. És persze, ha többet költenek javításra, akkor kevesebb marad karbantartásra. Márpedi g ha csökken a karbantartás, akkor egyre több lesz a hiba, és egyre több a javítási költség. És persze minél több megy javításra, nyilván annál kevesebb jut korszerűsítésre. Ebből pedig az derül ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha minden így marad, akko r nemhogy olcsóbb nem lesz a távfűtés, hanem egyre drágulni fog, már persze, ha egyáltalán lesz, aki ki tudja fizetni. Mindeközben a kormány pedig nemhogy segítene a probléma megoldásában, hanem még a meglevő forrásokat is megszünteti. Ha nekem nem hinnéne k, tisztelt képviselőtársaim, akkor figyelmükbe ajánlom az ellenzékinek talán egyáltalán nem nevezhető Magyar Hírlap cikkét. Idézem: “Spórolni lehetne az energiával. Ezt szolgálta az öt éve indított nemzeti energiatakarékossági program. Magánszemélyek, önk ormányzatok, vállalkozók ezrei juthattak így támogatáshoz. Bár a gazdasági tárca adatai a pályázat népszerűsége mellett annak hatékonyságát is igazolják, az eredetileg évi ötmilliárd forint pályázati összeg az utóbbi időben folyamatosan fogyatkozott, míg 2 003ban négymilliárd forint, tavaly csupán feleekkora volt a pályázati keret.” Eddig az idézet, most pedig nyugodtan hozzátehetjük, hogy az idei költségvetésben új pályázatok befogadására egy fillér sincs, a programot tehát szétverte a kormány. Pedig ez eg y jó program volt. És hogy jó program volt, annak alátámasztására elmondanék tisztelt képviselőtársaimnak egy szolnoki példát. Tudható, hogy az 197080as években épült panelszerkezetű tömbépületekben levő lakások hőveszteségeinek 3540 százaléka a nyílász áró szerkezeteken keresztül jön létre, egyrészt a felületi átbocsátás miatt, másrészt pedig a légréseken keresztüli átszivárgás formájában. Vagy kicserélik tehát az egész ablakot - ez kétségkívül komplex megoldás, csak éppen nagyon drága , vagy utólagosan szigetelik a nyílászáró szerkezetet, ami a légrés okozta veszteségeket képes megszüntetni. Míg a nyílászárócsere egy átlagos panellakás esetén 500800 ezer forintba kerül, addig az utólagos szigetelés lakásonkénti költsége 1217 ezer forint. Ezzel az utób bi megoldással is a fűtési hőveszteség 12 százalékkal csökkenthető. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a panellakásokban élő emberek nagy többsége ezt a költséget sem tudta vállalni. Így aztán ellenzékből is letettünk az asztalra egy javaslatot, amely arról szólt, hogy a bekerülési költség 30 százalékát fizesse az önkormányzat, 30 százalékát a kormány a fent említett nemzeti energiaprogramon keresztül, a maradék 40 százalékra pedig a szolgáltató adott volna kamatmentes hitelt, amit a lakók a fűtési költ ség megtakarításából fizethettek volna. (10.30) Az embereknek tehát nem került volna egy fillérjébe sem az, hogy 12 százalékkal csökkentsék fűtési kiadásaikat. Csak éppen mire tavaly a szocialista vezetésű önkormányzat rászánta volna magát
