Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, a napirendi pont előadója:
1350 műsorszolgáltatásban megvalósuló jogsértés alanya személyesen nem, vagy kizárólag polgári bíróság előtt érvényesíti. Az ombudsman álláspontja szerint az alkotmányos alapjogok intézményes védelmére a testület nemcsak jo gosult, hanem egyben köteles is. Véleménye szerint az ORTTnek a médiatörvény nem azt teszi feladatává, hogy érvényesítse a személyhez fűződő jogokat az arra jogosultak helyett, hanem azt, hogy a vele közjogi viszonyban álló műsorszolgáltatókkal szemben el lenőrizze és felügyelje azok érvényesülését. A polgári bíróság eljárása egyenrangú felek szerződéses viszonyaiban nem érintheti az ORTT közhatalmi tevékenységét, melynek ellátása során nem az alanyi jogvédelem, hanem az alkotmányos alapjogok védelme a test ület feladata. A személyhez fűződő jogok érvényesítése kapcsán a testület határozatait felülvizsgáló bíróságok számos alkalommal az ombudsman véleményével ellentétes álláspontra helyezkedtek. A testület ennek feloldására célként fogalmazta meg, úgy felel m eg az elvárásoknak, hogy eljárása során az alkotmányos jogot sértő jelenségek ellen lép fel, és nem avatkozik bele a műsorszolgáltató és az alanyi jogosult közötti jogviszonyba. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyet tese még 2003ban jelentéseiben tett észrevételt az ORTT panaszbizottsága ügyrendjének az egyéb panaszokra előírt szabályaival kapcsolatban. Az ombudsmanhelyettes jelentéseiben javaslatokat fogalmazott meg az Országgyűlésnek, egyebek mellett a panaszbizott ság egyéb panaszokra vonatkozó eljárási szabályainak a törvényben való megállapítása, ezen belül is a médiatörvény módosításával a panaszbizottsági döntések elleni jogorvoslat általános szabályainak megállapítása érdekében. Álláspontja szerint a testület a panaszbizottság ügyrendjében az egyéb panaszokra vonatkozó szabályozással, nevezetesen a vélemény mint döntéstípus megalkotásával túlterjeszkedett a médiatörvényben kapott felhatalmazáson. Úgy ítélte meg, hogy minden ügyben állásfoglalást kell hozni, sőt az egyéb panaszok miatt indult eljárásban is helye van a jogorvoslatnak. Ez ügyben az Országos Rádió és Televízió Testület 2004ben személyesen is konzultált Takács Alberttal, és bár a konkrét ügyben az álláspontok nem közeledtek, a testület osztotta az om budsmanhelyettes véleményét abban, hogy egyértelmű helyzetet teremtene, ha a médiatörvény szabályozná teljeskörűen a panaszügyek kezelését. A téma kapcsán fontosnak tartom megemlíteni, hogy az egyéb panaszok alapján indult eljárásban hozott panaszbizottság i döntések elleni jogorvoslati lehetőség hiánya a testület véleménye szerint nem alkotmányellenes, az eljárás ugyanis nem tekinthető hatósági eljárásnak, ekként a döntés nem minősül bírósági, közigazgatási vagy más hatósági döntésnek, hiszen jogot nem kele tkeztet, kötelezettséget nem állapít meg. A testület jogalkalmazását a bírói gyakorlat többségében osztja, bár a Legfelsőbb Bíróság két ellentétes ítéletet is hozott. Az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekében a Fővárosi Bíróság közigazgatási kollég iumának vezetője a Legfelsőbb Bíróságtól jogegységi döntést kért, így az egységes jogértelmezés kialakítása a közeljövőben várható. A panaszügyek kapcsán kell megemlíteni, hogy 2004ben a kiegyensúlyozott tájékoztatás sérelme miatt benyújtott panaszok közö tt a politikai pártok vagy mozgalmak, illetve képviselőik által kezdeményezett, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeit érintő kifogások aránya volt a jelentős. A jelenség többek között arra a tényre is visszavezethető, hogy elsősorban ezek azok a s zervezetek, amelyek kellő infrastruktúrával és jogi ismerettel bírnak ahhoz, hogy a műsorokat viszonylag folyamatosan figyelni tudják, azok tartalmára panaszok beadásával reagálni tudnak, illetve ők azok a szereplők, akik a törvény által előírt személyes é rintettséget is viszonylag széles körben igazolni tudják. Ez a fajta aktivitás egy parlamentáris demokráciában teljesen természetes. Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy ez a jelenség nem korlátozzae a véleménynyilvánítás, valamint a sajtó és a szerkeszt ők szabadságát. A politikai pártok és mozgalmak ugyanis számtalan panaszukkal akár választási helyzetbe is kényszeríthetik a gyakran bepanaszolt hírműsorok szerkesztőit. Ennek alapján a műsorszolgáltatók dönthetnek úgy, hogy túlzott óvatossággal eljárva mi ndig mindenkit megkérdeznek, ezzel élvezhetetlenné téve a hírműsorokat, másrészt pedig a
