Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
1339 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtárs aim! A személyes adatok védelmének joga és a közérdekű adatok megismerésének joga alkotmányos alapelvként és jogállami alapintézményként épült be a magyar alkotmányba a rendszerváltozás során. Az államnak és a gazdasági élet résztvevőinek egyre több inform ációra van szükségük a társadalmi és gazdasági irányítószervező munka eredményesebb ellátásához, és ma már az információk megszerzésének és továbbításának technikai háttere is biztosított. (16.10) Ma egyetlen gombnyomással állampolgárok millióinak adatai szerezhetők meg és továbbíthatók, kezelhetők technikai értelemben, és ezért kell nekünk egy pontos és jó adatkezelési törvény, hogy ezek megfelelő jogi rendezettséggel történjenek. Ugyanakkor az emberek mindinkább érzékennyé válnak személyes adataik bizton ságára, és az államtól azt várják el, hogy akarja és hogy képes legyen védelmet biztosítani a személyes adatok számára, valamennyiünk számára. A diktatúra évtizedei után a személyes adatok védelme iránti igény együtt jelentkezett azzal az elvárással, hogy minél többet tudjunk meg az állam működéséről, az életünket meghatározó döntések hátteréről, a közpénzek felhasználásáról. Lényegében így kapcsolódik össze e két alkotmányos jog, amelyek az állam és polgárai viszonyában értelmezhetők elsősorban. Érvényesül ésük vagy korlátozottságuk szintje sokat elárul a hatalomgyakorlás demokratikus vagy diktatórikus jellegéről, a jogállamiság fejlettségéről, a jogállamiságból következő elvek érvényesíthetőségéről, érvényesüléséről. Manapság sokan úgy vélik, hogy az állam egyrészről túl kíváncsi polgárainak személyes adataira, másrészről a saját működésével kapcsolatos, úgynevezett közérdekű információkat a polgárai elől eltitkolja, eldugdossa. A 2002ben hivatalba lépett szocialistaszabad demokrata kormány kíváncsiságát, információéhségét jól jellemzi az úgynevezett adatmentési botrány - elevenítsük fel pár szó erejéig. A kormányváltás után a pénzügyminiszter arra utasította az APEH, az Államháztartási Hivatal, a Magyar Államkincstár, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyel ete, a Szerencsejáték Felügyelet, a VPOP vezetőit, hogy törvénysértő módon továbbítsák az általuk kezelt személyes adatokat a Pénzügyminisztériumba. Ezt meg is tették, kevés kivétellel. Az adatvédelmi biztos jogellenesnek ítélte az adattovábbítást és a min isztériumban történő adattárolást, és - higgyük el - ezen adatbázisok vagy lementett adatok megsemmisítésre kerültek. Az állam tehát, amelynek őrködnie kellene személyes adataink biztonságán, maga követett el jogsértést. Több példát találunk, találhatunk a z elmúlt évek kormányzati gyakorlatából arra is, hogy az állam nem biztosítja a közérdekű adatok nyilvánosságát, például a közpénzek elköltésének átláthatóságát. A nagy szemfényvesztés, a közpénzügyi államtitkárság feladata kevésbé volt ismert e hivatal fe lállításakor, de tevékenysége annál nagyobb sajtóvisszhangot kapott. Ma már, azt kell mondanom, szerencsére, egyre kevesebbet hallunk tevékenységéről. Az államtitkárság vezetője a rendőrkutya szívósságával kutatott közpénzekkel kapcsolatos visszaélések utá n, észre sem véve saját kormányának egyre kínosabb ügyeit. Nem hibáztatható ő, hiszen a rendőrkutya is azt a szagot keresi, amelynek szagmintáját az orra alá dugják, szóval, a téves mintavételért nem a rendőrkutya felel. A közérdekű adatok nyilvánossága, illetve csak a nyilvánosság indokolt korlátozása mellett foglalt állást az Alkotmánybíróság több döntésében is, és a most tárgyalt törvényjavaslat benyújtására is ezért került sor. Hallottuk ugyan a törvényjavaslat megszületésének va gy benyújtásának más indokait is, pozitív indokait is, de azért mondjuk ki világosan, hogy akár a jogharmonizációs teendőinkre gondolunk, akár az adatvédelmi biztos hatáskörének megerősítésére gondolunk, igazából a módosítások 2003ban megtörténtek. Amiért most ezt a törvényjavaslatot be kell nyújtanunk, az egy Alkotmánybíróság által megállapított kötelezettség, időtartamhoz kötött kötelezettség, és a kormány e tekintetben is késlekedett, hiszen 2004. december 31ig tartozott volna ezt a mulasztásos alkotmá nysértést felszámolni. Az adatvédelmi, helyesebben adatkezelési törvény szövegébe a 2003. évi módosításakor került be az a rendelkezés, hogy a belső használatra készült, valamint a döntéselőkészítéssel összefüggő
