Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
131 két percben adok lehetőséget a bekiabálásokra is, de most inkább rátérnénk az 1. számú napirendi pont megtárgyalására. (9.40) A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a távhőszolgáltatásról szóló törvény javaslat általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/13142. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/13142/24. számon kapták kézhez. Megadom a szót Szanyi Tibor úrnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előad ójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr. Parancsoljon! DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Jó reggelt kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A távhőszolgáltatás tá rsadalmi, gazdasági jelentőségét jól érzékelteti, hogy ez a tevékenység 94 településen 500 ezer panellakás 645 ezer lakóját érinti, szabályozási szempontból pedig sajátos feladatot jelent, hogy olyan helyi közüzemi szolgáltatásról van szó, ahol a szolgálta tó technikai monopolhelyzetben van, és a fogyasztóknak nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy más hőellátási módot válasszanak. Tény az is, hogy a távhőszolgáltatás ma az egyik legdrágább hőellátási mód, amely persze több okra vezethető vissza. Így példáu l: a lakótelepek építésekor alkalmazott költségtakarékos épületgépészeti megoldások energiapazarlónak bizonyultak; rossz állapotban vannak a távhővezetékek; a lakások magántulajdonba kerülésével egyidejűleg nem sikerült megoldani a lakásonkénti szabályozás lehetőségét; hiányos az épületek hőszigetelése, ezért jelentős a hőveszteség. Mindezek a problémák műszaki okokra és fejlesztési hiányosságokra vezethetők vissza, azonban a fennálló szabályozási környezetre vonatkozóan is kedvezőtlen tapasztalatokat szere ztünk. Emiatt feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvényt új törvény váltsa fel. Egyértelművé vált például, hogy a jelenlegi hatályos törvény fogyasztóvédelemre vonatkozó előírásai nem eléggé hatékonyak. A szolgáltatók monopolhelyzete és a távhőszolgáltatás költségei miatt különösen fontosnak tartjuk, hogy a felhasználói érdekek a jogi szabályozásban is nagyobb hangsúlyt kapjanak. Számos észrevételt kaptunk azzal kapcsolatban, hogy a felhasználói panaszok ki vizsgálója és a szolgáltatások tulajdonosa ugyanaz: mindkét esetben az önkormányzat. Ez értelemszerűen viták és ellentmondások forrása. A benyújtott törvényjavaslat ezt úgy kívánja orvosolni, hogy a fogyasztói panaszok kivizsgálását az önkormányzat jegyzőj étől a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez, illetve annak megyei szervezeteihez telepíti, ezáltal nagyobb súllyal érvényesülnek a fogyasztóvédelemről szóló törvény rendelkezései. A törvényjavaslat a felhasználói érdekek hatékonyabb é rvényesítése érdekében erősíti a civil szervezetek szerepét, ezért az árak megállapítása során kötelezzük az önkormányzatokat és a távhőszolgáltatókat a civil szervezetekkel való együttműködésre. Ehhez meghatároztuk azokat az adatokat, amelyeket az önkormá nyzatok és a szolgáltatók a felhasználói érdekképviseletek számára kötelesek átadni, azért, hogy azok véleményt alkothassanak az önkormányzatok képviselőtestülete által meghatározott díjak mértékéről, és elláthassák a felhasználói érdekek védelmével kapcs olatos feladatukat. Az egyértelmű jogi szabályozás és az egységes jogalkalmazás elősegítése végett szétválasztottuk a felhasználó és a díjfizető fogalmát. A távhőszolgáltatás mérés szerinti elszámolásának feltétele ugyanis az, hogy a szolgáltatott hő menny iségét hitelesen mérjék. A műszaki adottságok miatt a
