Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 22 (208. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GOMBOS ANDRÁS környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
1235 A FelsőTiszavidéken élők és az ott lévő közvetlenül veszélyeztetett falvak polgármesterei egy értekezleten megállapították, hogy öt kilométer olyan szakasz van, ahol nem történt semmilyen gáterősítés vagy gátépítés, ahol a nyúlg átakba próbálnak valamiféle reménységet fektetni, ahol azonban a legsúlyosabb helyzetet éppen az mutatja, hogy ma már az emberek is apatikusak. Engem ez ejt a leginkább kétségbe, az, amikor azt látom és hallom a televízióban, hogy az ott élő emberek azt mo ndják, hogy 2001ben még elmentünk, 2001ben még építettük, de most már nem megyünk. Ez valami hihetetlen apátia és minden bizalom elvesztése. De csodálkozunk ezen? Nézzük meg, hogy mit mondott Medgyessy Péter - a klasszikust illik szó szerint idézni : “2 004ig befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszere, valamint a DunaTisza köze kiszáradását gátló hálózat megépítését, zöld folyosót hozunk létre.” Én tudom és mindenkinek tudnia kellett volna, ez pontosan annyit jelentett, mint a 23 millió román. Nem jelentett ez egy szállal se többet, de sajnos az emberek egy része elhitte, és tényleg azt gondolta, hogy ezt meg lehet csinálni, végre lehet hajtani. Ezért nem szabad valótlanságokat mondani. S ha ma vállalkoztam a felszólalásra, az elsősorban nem a reménytelenség keltése érdekében, hanem valami kis remény csöpögtetése érdekében történt. Arra kérem államtitkár urat, de különösen a távol lévő miniszter urat, hogy ne vegyék fel Németh Imrének a virtuális milliárdoktól szétszaggatott, ös szeszabdalt kabátját, mert az rossz kabát. Nem jó, ha ugyanazt veszik fel, és újra meg újra elmondják, amiről maguk is tudják, hogy nem igaz. Mert tudják, hogy nem lehet összemosni a Vásárhelyitervre adott 8 milliárd forintot és a gátépítésekre adott rend kívül csekély összegeket. Nem lehet összemosni! Önök az elmúlt évben alig több mint 200 méter gátat építettek. A polgári kormány 203 - nem méter, hanem - kilométer gátat épített. Ezt nem lehet folytatni! És azt sem lehet elhitetni az emberekkel, hogy a Vás árhelyiterv megvalósítása folyik, mert az valami nagyon távoli. Miniszter úr egy múltkori meghallgatáson felsorolt vagy hat olyan tározót, amelyek nem fognak elkészülni sem 2005ben, sem 2006ban, de még 2007ben sem, mert a költségvetési lehetőségek nem biztosítottak. Ne mondjanak olyanokat, amik az emberekben hiú reményeket ébresztenek! S különösen ne mondjanak ilyeneket, amikor tudják, hogy megrokkant a vízügyi szervezet; a szakemberek 40 százalékát bocsátották el. Kik fogják megvédeni a gátakat? A honv édség már nem, mert ilyen már nem létezik, azt ugyanis sikerült fölszámolni. Akkor kik? Az emberek már nem akarnak áldozatokat hozni. Ezért úgy gondolom, államtitkár úr, hogy világos és őszinte beszédre van szükség. Különösen sajnálatos és súlyos az a hely zet - s ezt minden vízügyes megerősíti , hogy a Duna és a Tisza áradása évek óta összeér. Ez korábban nem így volt. Ma a FelsőDuna szakaszán legalább olyan veszélyeztetett részek vannak, mint a FelsőTisza vidékén. Mi lesz velük? Azt gondolom, tisztelt á llamtitkár úr, hogy ma nincs több lehetőségünk, mint a bizakodás, a reménykedés - én a Mindenhatóban, mások talán a szerencsében bíznak , a reménykedés abban, hogy elmarad az eső, elmarad a felmelegedés, s talán önök is a valóság útjára térnek, és az elkö vetkezendő egy esztendőt felhasználják arra, amire kötelesek: a gátak megerősítésére és a Vásárhelyiterv valódi beindítására. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót válaszadásra Gombos András államtitkár úrnak. DR. GOMBOS ANDRÁS környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön aggodalmai fontosak, fontosak azért, mert a társadalom mindig aggódik tavasszal, amikor olyan természeti je lenség jelenik meg, amely - a történelmi okmányok és nyomok alapján - körülbelül 6 ezer éve mindig előfordult, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben. Ami a Duna és a Tisza vízgyűjtő területének a hóellátottságát, a hóban tárolt vízmennyiségét illeti: elm ondhatjuk, hogy a Duna 186 ezer négyzetkilométeres vízgyűjtő területén 1718 köbkilométer, a Tisza 136 ezer négyzetkilométeres vízgyűjtő területén 6,56,8 köbkilométer hóban
