Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 21 (207. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/14613. szám) részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - STOLÁR MIHÁLY (Fidesz):
1223 Mint mondtam, senkit nem állítottak bíróság elé - mármint az elkövetők közül. Mert az áldozatok közül közel ötven, erdélyi magyar és a segítségükre siető cigány testvérünk szenvedett el hosszabb vagy rövideb b ideig tartó börtönbüntetést. A legismertebb a vármezői Cseresznyés Pál esete, aki ártatlanul töltött hat évet a börtönben, különböző megaláztatások közepette. Tárgyalása komédia, koncepciós per volt, ahol a törvényesség látszata sem volt meg. Cseresznyés egészségi állapota a börtönben elszenvedett kínzások következtében sok társáéhoz hasonlóan tartósan megromlott. A román politika több képviselője sokat tett azért, hogy Cseresznyés ne kapjon amnesztiát sem, nemhogy rehabilitációban részesüljön. Sokan az í télet elől elmenekültek Erdélyből, vagy megbetegedtek, néhányan a börtönben követtek el állítólagos öngyilkosságot, több magyar nemzettársunkat pedig máig nem mentesítették a büntetett előélet minden hátránya alól. És mit tett Magyarország? Ki kell mondanu nk, hogy kormányaink elfelejtették ezt a szörnyűséges bűncselekményt, cserbenhagyták az áldozatokat. A Nyugat zömmel nem tud sem Marosvásárhelyről, sem a mai erdélyi állapotokról, mert az elmúlt 15 évben nem volt valódi ország- és nemzetnépszerűsítő progr am, amit több szomszédunk nagy intenzitással tesz évtizedek óta, akár rendszeresen hamisítva a tényeket. Orbán Viktor kormányzása idején kétségtelenül nagy előrelépés történt, elmozdulás egy magyar nemzetpolitika irányába, de a lehetőségekhez képest sajnos ez sem bizonyult elegendőnek. A D209es, majd a Gyurcsányrezsim alatt a helyzet súlyosan romlott. Délvidéki és kárpátaljai testvéreinket megalázó vízumprocedúrával, sorban állással tartják távol az anyaországtól. Románia a budapesti diplomácia pisszenés e nélkül megnehezítette az erdélyi magyarság utazási lehetőségeit, bevezetve az ötszáz eurós kilépési díjat. A Gyurcsányrezsim korifeusai a népszavazási kampányban bemutatták minden idők legaljasabb magyarellenes kampányát az elszakított nemzetrészek magy arságával szemben. Mindezek miatt a Jobbik Magyarországért mozgalom azt javasolja az Országgyűlésnek - és ezt írásban is megtesszük , hogy a marosvásárhelyi fekete március évfordulója, március 19e legyen parlamenti emléknap a még élő, zömmel szegény sorb an élő, ártatlanul elítélt magyar és cigány nemzettársainknak. (20.40) Az elhunytak családjainak pedig fizessen a magyar állam havi 50 ezer forint életjáradékot. Összesen körülbelül 4050 személyről van szó. Ez nekünk nem megterhelés, nekik azonban egyszer re gyógyírt, gesztust és némi biztonságot jelent. A parlament emberi jogi bizottsága vizsgálja ki, kik vannak még életben, kik távoztak vagy menekültek külföldre, ennek alapján állítsák össze a támogatandók névjegyzékét, amihez készek vagyunk magunk is ada tokkal szolgálni. És végül a magyarországi kormány, de legalább a magyar ellenzék hivatalosan vesse fel a marosvásárhelyi pogrom ügyét nemzetközi fórumokon, különös tekintettel az Európai Unióra, illetve követeljenek Bukaresttől jóvátételt az ártatlanul me ghurcoltak részére. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, a kormány részéről kíváne valaki válaszolni. (Nem érkezik jelzés.) Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Stolár Mihály képviselő úr, Fideszfrakció, „Az ajkai s zocialisták szerint nem egy matyó hímzés, hanem pitiáner ügyek gyűjteménye. Avagy súlyos törvénysértéseket állapítotte meg az Állami Számvevőszék?” címmel. Öné a szó. STOLÁR MIHÁLY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ajka város önkormányza ta gazdálkodásának átfogó ellenőrzéséről az Állami Számvevőszék elkészítette jelentését. Az ellenőrzésre a 2003. december 22én jóváhagyott ellenőrzési program alapján került sor.
