Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 21 (207. szám) - Nógrádi Zoltán (Fidesz) - dr. Baráth Etele tárca nélküli miniszterhez - “Elsőkből lesznek az utolsók?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
1141 Köszönöm szépen. Tekintettel arra, hogy a képviselő úr nem fogadta el a miniszter úr által adott választ, kérdezem önöket, elfogadjáke azt. Kérem, most szavazzanak! ( Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 159 igen szavazattal, 106 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a miniszter úr válaszát elfogadta. Nógrádi Zoltán (Fidesz) - dr. Baráth Etele tárca nélküli miniszterhe z - “Elsőkből lesznek az utolsók?” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Nógrádi Zoltán, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be Baráth Etele tárca nélküli miniszter úrhoz: “Elsőkből lesznek az utolsók?” címmel. A képviselő urat illeti a szó. NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Még alig száradt meg a tinta a csatlakozási dokumentumon, amikor Medgyessy Péter és Csillag István 2004. május 13án sajtóová ció mellett nyújtotta át a támogatási okiratokat azoknak a vállalkozásoknak, amelyek először nyertek európai uniós forrásokat. Hangsúlyozom, hatalmas sajtórészvétel mellett, mert az mindig sokkal fontosabb a kormány számára, mint szembenézni a valósággal. Akkor azt ígérték a reménykedő cégvezetőknek, hogy 30 napon belül szerződést kötnek velük. Ehhez képest októberben, jelzem, októberben sikerült a támogatási okirat első verzióját aláírni. Ezt követően hónapokig nem történt semmi. December 15én önök rájött ek, hogy nem áll jól a dokumentum megszerkesztése, és a támogatási szerződéseket így ki kell egészíteni. Eltelt a karácsony, megjött az új esztendő. 2005. január végén a végrehajtott fejlesztések után leadott számlák támogatása helyett további formai hiány pótlásra szólították fel az akkor már meglehetősen elkeseredett kisvállalkozókat. A vállalkozások a támogatásból azóta sem láttak egy fillért sem. Mindeközben a közel 25 millió forintos támogatás után a vállalkozó befizetett előre 6 millió forint áfát, és az előfinanszírozás miatt közel 6 millió forintos bankköltsége keletkezett. Könnyű kiszámolni: töredékére olvadt az egykoron reményteljes európai uniós támogatás. (14.40) Ha a miniszter úr szokás szerint kételkedik a szavaimban, szívesen megadom önnek anna k a cégnek a nevét és telefonszámát, aki ilyen pórul járt. Azonban annak jobban örülnék, ha venné a fáradságot, és utánanézne a 12 nyertes keserves kálváriájának. Tisztelt Miniszter Úr! Tudjae ön, milyen véleményt mondott ez a vállalkozás a kormányról és az európai uniós támogatásról? Nos, ezt inkább nem idézném a Parlament falai között. Mindenesetre azt üzeni, hogy már nem érdekli sem a pályázat, sem a támogatás. Az egész ügy olyan, mint egy rémálom, csak kolonc a vállalkozás nyakán. Hasonló cipőben jár m ég több ezer kis- és középvállalkozás, amely a beadás pillanatában még reménykedhetett, de már egyre feszültebb a légkör. Tisztelt Miniszter Úr! A gazdák demonstráltak a nekik jogosan járó támogatásokért. Lassan azonban tüntethetnek mindazok, akik elveszet tnek érzik pályázataikat az átláthatatlan és irányíthatatlan intézményrendszerben. Számtalanszor kértük már, elég a sikerpropagandákból, elég a szavakból, elég a dumából, jöjjenek most már a tettek. Őszinték kell legyünk végre a pályázókkal, és ki kell mon danunk, a rendszer eddig nem működött. A kormánynak jeleznie kell, mit tesz annak érdekében, hogy most már működésbe lendüljön. Ehhez azonban döntések kellenek, határozott cselekvés, kevés beszéd, még kevesebb ömlengő sikerszólam.
