Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 21 (207. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
1124 Az az út, amit önök választottak, az úgynevezett magánbefektető közbeékelésével, közbeiktatásával, a lehető legdrágább út: 165170 milliárd forintnál számolva ez évente 3 ezer millió forinttal, 3 milliárd forinttal növeli meg a beruházás költségeit; húszéves szerződésről van szó, 60 milliárd forintot dobunk ki csak azért - csak azért! , mert nem költségvetési forrásból épülnek ez ek az intézmények. Az derült ki, hogy az a modell, amelyet önök itt alkalmazni kívánnak, drága, átláthatatlan, ellenőrizhetetlen és veszélyes. Veszélyes azért, mert félő, hogy a napi, filléres gondokkal küszködő, éppen most több ezres létszámcsökkentésre k ényszerített egyetemek ezeket a szerződéseket nem tudják teljesíteni. Veszélyes azért, mert ha pár éven belül államadósságnak minősítik ezeket az összegeket, hosszú évtizedekre elfelejthetjük az euró bevezetését. (Folyamatos zaj.) Néhány egyszerű kérdést s zeretnénk feltenni önöknek. Hajlandóke, tisztelt kormány, tisztelt miniszter úr, tisztelt miniszterelnök úr, hajlandóke nyilvánosságra hozni az intézmények és a vállalkozók között kötött szerződéseket, a most futó közbeszerzési szerződések tervezetét is? Mert önmagában ez az úgynevezett PPPprogram csak felháborító, de az, ami az elmúlt napokban kiderült, hogy hol azt halljuk a minisztérium részéről, hogy természetesen köztulajdonba kerülnek ezek az épületek húsz év után; hol azt halljuk, hogy szó sincs r óla, nem kerülnek köztulajdonba; hol azt halljuk, hogy majd 1 forintért megvehetik az egyetemek; hol azt, hogy maradványértéken, hol azt, hogy piaci értéken juthatnak hozzá - húsz év alatt az adófizetők háromszor fogják kifizetni ezeknek a beruházásoknak a z árát, és nem látható pontosan, hogy húsz év után még egy negyedik bőrt is le akarnake húzni a rókáról. A második kérdés: vane olyan szerződés, vane olyan beruházási terv, ahol a magánbefektető számára az úgynevezett befektetni kívánt összeget az állam i tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank biztosítja? Nagyon egyszerű erre a válasz: igen vagy nem. Kérjük, válaszoljanak; ha ezt nem teszik, kénytelenek vagyunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a demokráciában biztosított vizsgálóbizottság eszközéhez nyúlni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Magyar Bálint oktatási miniszter úrnak. Miniszter úr, öné a szó. (Közbeszólások.) Képviselőtársaim, a miniszter úr szól. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az elmúlt 15 évben a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszáma a négyszeresére növekedett, az infrastruktúra bővülé se mindössze 30 százalékos volt, a meglévő infrastruktúra pedig meglehetősen leromlott. Központi költségvetési forrásokból évente körülbelül 10 milliárd forintot szántak a felsőoktatási infrastruktúra fejlesztésére. Ez egy olyan alacsony összeg, amely nem alkalmas arra, nem lett volna alkalmas arra, hogy a magyar felsőoktatás megújulását szolgálja. Örülök, hogy a képviselő úr most már kijelentette, hogy fontosak a beruházások, fontos a felsőoktatás fejlesztése, de nem tudom kiolvasni a szavaiból azt, hogy m ilyen forrásokból kívánja ezt elképzelni akkor, amikor megfelelő költségvetési források erre a hagyományos módon nem állnak rendelkezésre. 160170 milliárd forintot 34 év alatt beruházni, az azt jelenti, hogy körülbelül 5060 milliárd forintot kellene köz ponti költségvetési forrásokból erre a célra fordítani. A költségvetési vitában a képviselő úr, illetve a frakciója nem tett ez irányú javaslatokat, nem jelezte azt, hogy az adók növelésével akarjae ezt a fedezetet biztosítani, vagy melyek azok a területe k, amelyekről át akarna csoportosítani ezekre a célokra. Amikor arról beszél, hogy hányszor fizetik vissza ezt az összeget, akkor természetesen csúsztat, hiszen operatív lízingről lévén szó a befektető k - az a konzorcium, amelyben a befektetők is benne vannak - üzemeltetik húsz éven át ezeket az intézményeket, tehát a törlesztési díjban természetesen
