Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 21 (207. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
1122 elfogadhatatlan. Ha azonban a lap további állításai is igazak, akkor itt arról va n szó, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök befolyását, kapcsolatait, barátait nyíltan, hivatalos jegyzőkönyvekben rögzített módon arra használja, hogy az állami támogatással, privatizációs intézkedésekkel vagyonát gyarapítsa. Ilyen nem fordult elő a rend szerváltás utáni magyar politikai életben. (Felzúdulás, derültség az ellenzéki képviselők padsoraiban. - Font Sándor: Nézz már szét a haverok között! - Az elnök csenget.) Ezért olyan vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezzük, amely kideríti, hogy az á llami pénzek szerepet játszottake az Orbánféle szőlőbirtokok növelésében és gazdálkodásában. Milyen kapcsolatban állt a családi vállalkozás az állami tulajdonban lévő Tokaj Kereskedőházzal? A Tokaj Kereskedőháznak állami forrásból juttatott tőkeemelések, visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatások gazdagíthattake magánzsebeket? Ezt kívánjuk a vizsgálóbizottsággal kideríteni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szép en, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Gál J. Zoltán politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr, öné a szó. (Moraj az ellenzéki képviselők padsoraiban.) GÁL J. ZOLTÁN , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm Szépen. Tis ztelt Elnök Asszony! (Nagy zaj. - Az elnök csenget.) Képviselő Úr! Tisztelt Ház! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Az ügynöklistát kérd el az aputól! - Az elnök ismét csenget.) Aki sípot vesz a szájába... (Folyamatos zaj az ellenzéki képviselők padsoraiba n.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim! GÁL J. ZOLTÁN , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : ...annak nincsen mondanivalója. Aki kereplővel megy a nemzeti ünnepre, azt nem érdekli sem az ünnep, de nem é rdekli a nemzet sem. Aki március 15én a hatalom iránti reszketeg sóvárgásból hazaárulózik (Moraj az ellenzéki képviselők padsoraiban.) , és az is, aki ezt érteni véli, az éppen az 1848as eszményeket nem érti. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kérdéssel azonb an mára biztosan kevesebb lett, mégpedig azzal, hogy mára már nem kérdés, hogy a Fidesz a rendzavarók mögött vagy mellettük áll, mert éppen fideszes képviselőtársamtól tudjuk, hogy a rendzavarók maguk a Fidesz, mégpedig a harag napján és a székházfoglaláso kban edzett, mára kisgazdává lett egykori fideszes képviselők (Sic!) okozták a botrányt Debrecenben; TuriKovács Bélától tudjuk, méghozzá a helyi fideszes képviselő hangos asszisztenciája mellett. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem szégyelled magad?) M indebből, tisztelt Országgyűlés, egy politikai következtetés adódik, mégpedig az, hogy ma Magyarországon erősödik a jobboldal radikalizálódása. (Közbeszólások az ellenzéki képviselők padsoraiból.) Láttuk ezt már 2002 környékén, akkor azonban okkal gondolha ttuk, hogy a választási vereségből adódó frusztráció ennek az oka. Azonban a három évvel ezelőtti kétségbeesett reakció mára tudatosan formált politikává vált. A szélsőséges szavakat a szélsőséges tettek követik. (Dr. Répássy Róbert: Az apád a gumibotot ne hogy megint elővegye! - Derültség.) És itt nem csupán a Thürmertől Csurkáig tartó szövetségkeresésről van szó, hanem arról, hogy a köztársaság egyes alapeszményeit kérdőjelezik meg időről időre. A parlamentáris demokrácia jelzős szerkezetéből hol egyik, ho l másik kerül zárójelbe. Hol a parlament, amelyet mellőznek és az utcát választják helyette, az érvelő vita helyett pedig a sípot és a kereplőt, hol pedig a demokrácia kerül zárójelbe azzal, hogy a magyar valóság összetett kérdéseit igenekké és nemekké sil ányítják, és a pártos véleményekkel vitatkozókat egyszerűen nemzetárulónak nevezik. Azt gondolom, tisztelt Ház, ez lett mára a köztársasággal szembeni legerőteljesebb kihívás, amelyet a köztársaság minden híve tiszta, egyenes és világos beszéddel utasít vi ssza.
