Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 21 (207. szám) - Az Országgyűlés alelnökének megemlékezése a szabad választás 15. évfordulója alkalmából - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
1117 2005. március 21én, hétfőn (13.02 óra - Elnök: dr. Világosi Gábor Jegyzők: Béki Gabriella és dr. Vidoven Árpád) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkán kat a televízió, a rádió és az internet nyilvánossága előtt. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 10. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella és Vidoven Árpád jegyzők lesznek segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne fel edkezzenek meg csipkártyájuk használatáról. Az Országgyűlés alelnökének megemlékezése a szabad választás 15. évfordulója alkalmából ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most megemlékezz ek a szabad választás 15. évfordulója alkalmából. Tisztelt Ház! 16 évvel ezelőtt, 1989ben KeletEurópa országai számos változatát mutatták fel a diktatórikus, tekintélyelvű rendszerek megdöntésének. Ekkorra kétséget kizáróan bebizonyosodott a mintegy nég y évtizede fennálló politikai rendszer életképtelensége. Hazánkban is csak az volt a biztos, hogy a változások elkerülhetetlenek, de hogy ezek milyen mértékűek lesznek, milyen gyorsan mennek végbe, még a megválaszolhatatlan kérdések körébe tartoztak. A rég i rendszer várvédői egyre kilátástalanabb harcot vívtak egy új, valóban demokratikus rendszer híveivel szemben. 1989 tavaszán már felülkerekedett az ellenzék egységes álláspontja, ami kizárta az MSZMP dominanciájának fenntartását, és elvetette a kompromiss zumos hatalommegosztás elvét. A szeptemberi ülésszakon már szerepelt az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat, és egy évvel később, 1990. március 25én - 43 évnyi kényszerszünet után - hazánkban ismét többpárti országgyűlési választá sokat tarthattunk. A rendszerváltás évei emelkedett hangulatú, izgalmas időszaka volt történelmünknek. A lehetőségek világából kellett megtalálni és létrehozni egy működőképes, demokratikus világot. 1989 nyarán egymás után jelentek meg a demokratikus magya r jogállam alapvető elveiről szóló különböző elképzelések. Milyen legyen a választójogi rendszerünk: többségi, azaz az egyéni választókerületekre épülő, vagy az arányos képviselet elvén nyugvó? Hogyan lehet az arányos képviselet és a személyek közti válasz tás elvét együttesen érvényesíteni? Milyen legyen az Országgyűlés hatásköre és viszonya a köztársasági elnökhöz, valamint a kormányhoz? Egy- vagy kétkamarás legyene az Országgyűlés? A magyar választójogi törvény - mint tudjuk - ötvözi a demokráciákban kia lakult választási rendszerek két alaptípusát. Az alkotmányos berendezkedésünkről folytatott viták mellett számos egyéb fontos kérdés tartotta lázban a társadalmat. Mit tudunk kezdeni a hirtelen jött demokráciával? Érzike az emberek, hogy érdemes élni vála sztójogukkal? El tudunke igazodni a gomba mód szaporodó pártok között? A 65 regisztrált párt melyike képvisel valódi politikai erőt? A Magyar Nemzeti Kereszténydemokrata Munkáspárt vagy a Republikánus Fiatalok Pártja? A törvényalkotók és a nép bölcsessége gyorsan letisztította a politikai térképet. A jelöltállítási versenyben még 28, a március 25ei első forduló után már csak 6 párt maradt állva. A választók tehát megrostálták a pártokat, és eloszlatták a kétségeket. A részvételi hajlandóság, a pártszimpát iák kialakulása azt mutatta, hogy a magyar választók nem vagy alig voltak kevésbé felkészültek, mint egy nagy múlttal rendelkező parlamenti demokrácia szavazói.
