Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
1097 köztisztviselői szférában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ahhoz meg kell fizetnünk az ottani szakértelmet és az ottani munka vállalókat is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Babák Mihály: Szórványos taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Sisák Imre képviselő úré a szó két percben. SISÁK IMRE JÁNOS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Hogy szaporítsuk a megoldás irányába vivő javaslatokat, szeretném javasolni önöknek, hiszen önöknek van módja erre, hogy a költségvetési törvény 151. § (4) bekezdésében a kormánynak biztosított jogkörben lépjenek, és azt a bizonyos 17,25 százalékos, sz emélyi jövedelemadóból képzett céltartalékot szabadítsák fel, s az önkormányzatok helyzete máris javulni fog. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel több írásban előre jelentkezett felszólaló nincsen, ezért megadom a szót Tol ler László képviselő úrnak, MSZP. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt önkormányzatokban érdekelt Polgármester Kollégáim! Mielőtt még valaki szóvá tenné, jelzem, a vita döntő többségét figyelemmel kísérte m, tehát tudom, hogy ki miről szólt és milyen hangnemben, éllel és milyen hangvétellel. (Derültség a Fidesz soraiban.) Néhány gondolatot azért engedjenek meg a vita általános jellegéhez, nem megelőzve Jauernik István képviselőtársam összefoglalóját. Ez a m ásodik komoly, de azt hiszem, ha a költségvetéseket is beleszámítjuk, akkor negyedik, ötödik komoly politikai vitanap az elmúlt 45 évben az önkormányzatiságról. Ennek állandó visszatérő refrénjei vannak, az egyik: az önkormányzatok alulfinanszírozottak. E z a hír igaz, de 15 éve igaz. A másik, hogy az önkormányzatok vagyont vesztenek azért, hogy megéljenek. Ez a hír látszólag igaz, valójában nem igaz, az önkormányzati vagyon sokszorosára nőtt 1990 óta Magyarországon. Mert mindenki elfelejti azt, hogy akárho gy is kormányzott bárki, mindig megvoltak a címzett és céltámogatások, a települések fejlődtek központi, helyi forrásból is, újabban uniós forrásokból (Babák Mihály: Hitelből.), jelentős vagyongyarapodása van az önkormányzati szférának. Az is igaz, ami elh angzott a vitában, hogy az önkormányzatok feladatai és a feladatok finanszírozása nincs összhangban. Igen, nincs 15 éve összhangban egymással, mindig az aktuális költségvetések határozták meg, hogy milyen súlyúak voltak. Volt egy másik dolog is, hadd szaba djon megjegyeznem képviselőtársamnak: tartósan állítódik az minden évben, hogy az önkormányzati szféra alulreprezentált a kormányprogramokban, illetve az éves költségvetésekben. Annál alulreprezentáltabbat, mint a Fidesz kormányprogramja volt 1998ban, nem tudnék mondani, hiszen nem volt egy oldal, ami az önkormányzatokra vonatkozott rész, ebben pedig semmi olyan nem volt, ami reform értékű javaslat lett volna, és semmi olyan nem volt, amihez kétharmados megítélés kellett volna, tehát szándék sem volt arra, hogy a parlament egészének segítségét hívják az önkormányzatok jobb szabályozása érdekében. Ehhez az állandó polémiához mindig hozzátartozott, hogy bizony ez a kormány így tevékenykedett az önkormányzatokkal kapcsolatosan, a másik pedig máshogy. Képviselő társaim, lehet ezen vitatkozni. Ha előveszik a számokat, akkor valójában - minden ellenkező híresztelés ellenére - jelentősen több forrást kaptak ebben a kormányzati ciklusban az önkormányzatok akár az éves költségvetéseket tekintve is, még akkor is, ha le számítom az egyszer juttatott 50 százalékos bérjuttatást, ami az önkormányzati szféra forrásoldalát növelte, jelentősen több forrást kaptak, mint bármely kormányzati ciklusban. Jelentősen több fejlesztési forráshoz is jutottak az önkormányzatok ebben a hár om esztendőben, mint bármelyik kormányzati ciklusban.