Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
1070 Tisztelt Országgyűlés! Én nem arra készültem, hogy Budapestről beszéljek (Dr. Kontrát Károly: Miért nem?) , de a Fidesz iménti felszólalója persze elérte azt, hogy majd arról is szóljak néhány mondatot… (Dr. Kontrát Károly: Kistelepülésről beszélj!) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : (Megkocogtatja a csengőt.) Elnézését, kérem, képviselő úr. Kétperces felszólalásra minden képviselőnek lehetősége van. Kérem szépen, jelzőgombbal jelezze a felszólalási szándékát! Megadom a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.) DR. BŐ HM ANDRÁS (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Nekem egyébként azért tetszett nagyon ez a közbeszólás, bármiről is szólt, mert a tartalmára nem figyeltem oda, csak a hangerejére, mert az ember azt gondolná egy politikai vitanapról, hogy az a politikáról szól, és a bo ldogabb országokban a politika valami színvonalat is kell hogy képezzen. Tehát amikor az önkormányzatiságról beszélünk, ami valóban a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya, akkor érdemes, hogy ha már ezt a politikai vitanapot megtartjuk, és napirendre tűztük, akkor emlékezzünk vissza rá, hogy 1990ben a rendszerváltó erők mit gondoltak erről. Azt gondoltuk, hogy megváltoztatjuk a tanácsrendszert, valódi önállóság keletkezik, az embereknek, az ott élőknek beleszólási lehetőségük lesz, a demokratikusan v álasztott testületek önállóan gazdálkodnak. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb része az egész demokratikus intézményrendszerváltoztatásának ez kellene hogy legyen. Akkor, amikor itt a különböző politikai erők vitája akörül jár, hogy ki felelős, akkor, a mikor azt kell hogy hallgassuk, hogy Debrecen és Győr polgármestere egymással veszekszik, hogy melyik jár jobban, akkor, amikor a Fidesz igazából kígyópolitikát folytat ezzel az egész vitával - és pillanatokon belül mindenki számára ki fog derülni, hogy a kígyó önnön farkába harap , akkor nem fogunk előbbre jutni. Ha a Pest megyében élő gödöllői polgármester sokallja a Budapestnek járó utakat - és akkor én most mondjam el, hogy Pest megyének miért jár annyi, amennyi? Higgyék el nekem, hogy minden pénzügymi niszter fülének a legszebb zene az, amikor azt hallja, hogy az önkormányzati politika résztvevői egymással viaskodnak, mert erre vannak rákényszerítve. És amikor egy politikai vitanap színvonalát kérem számon, akkor azt kérem, hogy gondolkodjunk el a dolog lényegén, azon, hogy mit akartunk, hol tartunk, és milyen helyzetet teremtünk saját magunknak. Vissza kell mennünk a Fideszkormányhoz. Meggyőződésem, hogy a Fideszkormány teremtette meg a baráti és nem baráti önkormányzatok kategóriáját. Ettől kezdve el felejtettünk arról beszélgetni, hogy milyen is az az önkormányzati finanszírozási rendszer, aminek a reformját időnként magunk elé tűzzük. Megítélésem szerint, és biztos vagyok benne, a rendszerből alapvetően az hiányzik, hogy szülessen meg egy olyan önkor mányzati finanszírozási törvény, nevezzük ezt bárminek, aminek egyetlen fontos feladata van: normatív módon szabályozza le, definiálja, határozza meg, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a különböző szintű önkormányzatoknak el kell látniuk. Ehhez vegye számba pontosan, normatív alapon, mindazokat az állami finanszírozási lehetőségeket, amelyek nyújthatóak. És onnantól kezdve nem kell vitatkoznunk, nem kell elmagyaráznunk, hogy 55, 60 vagy 65 százalékot fedeze a normatíva. Ebben a törvényalkotási vitába n meg lehet határozni, hogy mik a kötelező, mik az önként vállalt feladatok, és ezekhez milyen költségvetési forrás áll rendelkezésre. Meg kell szüntetnünk, hogy adóerőképességi viták kapcsán a különböző politikai színezetű képviselők egymást gyilkolják. Egész egyszerűen a mindenkori költségvetés keretei között kell meghatározni mindazokat a kötelezően ellátandó feladatokat, ami az önkormányzatok dolga. És itt nemcsak pénzügyi vitáról beszélünk, hanem politikáról beszélünk, mert bármiféle politikai önállós ág alapja a gazdasági önállóság. Ha az önkormányzatok ki vannak szolgáltatva valamiféle központi akarat kapcsán lobbiúton vagy más módon elérhető lehetőségeknek, akkor megszűnik az
