Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az újszülöttek egészségügyi intézmény által működtetett inkubátorban történő elhelyezése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1012 Ugyanez a helyzet a magzati élet védelméről szóló törvénnyel is. Szóval elgondolkoznék azon, hogy nem aze a cél inkább, hogy megtartsa gyermekét, próbálja családban felnevelni, nem inkább rögtön egy menekülési útvonala t biztosítani a számára, és a könnyebb megoldás irányába elterelni. Ez utóbbival kapcsolatban én sem vagyok biztos, osztom azt a véleményt, hogy alapvetően a gyermek sorsa az, ami fontos, de itt is érvényes az, hogy aki már elmegy egy ilyen tanácsadó szolg álathoz, az nem feltétlenül ebben az eljárásban gondolkozik. Összegezve: egyetértünk azzal, habár nem jó szívvel és nem örömmel, hogy oldjuk meg ezt a problémát, a fenyegetettségi állapotot szüntessük meg mind az anyák, mind az egészségügyi intézmények rés zéről, de meggyőződésünk, hogy a fenyegetettségi állapot megszüntetéséhez elegendő az 1. §, az 52. évi IV. törvény módosítása, és kérem az előterjesztőt, hogy gondolkozzon el ezen, hogy szükségese a cél érdekében a gyermekvédelmi, illetve a magzatvédelmi törvény módosítása. Mi úgy érezzük, hogy ez oly mértékben túlterjeszkedés a célon, hogy már mintegy programként jelöli meg az állam részéről ezt a lehetőséget, és biztos vagyok benne, hogy ezt egyikünk sem akarja. Úgyhogy az 1. §t feltétlenül támogatjuk, és kérem képviselőtársaimat, hogy a 2. és 3. § beiktatásától tekintsünk el. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tis ztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége alapvetően egyetért azzal a gondolattal, ami az előttünk fekvő törvénymódosítás alapmotívuma volt ahhoz, hogy megszülessen ez a változás a jogszabályunkban, mégpedig az, hogy ne legyen bűncselekmény, h a valaki egy inkubátorba helyezi el az újszülött gyermekét. Ezek az inkubátorok - ahogy Vidorné képviselőtársam is utalt rá a bevezetőben - valóban kikerültek kórházak kapujába, kórházak bejáratához, és valóban az a szándék vezette azokat, akik ilyen inkub átorkihelyezésről gondoskodtak, hogy próbáljunk meg valamit tenni a szaporodó csecsemőgyilkosságok ellen. Magyarországon évente átlagosan 2530 gyereket, csecsemőt gyilkolnak meg. Ez azt jelenti, hogy minden két hétben elveszítünk egy csecsemőt tragikus kö rülmények között. Ilyenkor valóban az ember motiválva érzi magát, hogy valamilyen módon beavatkozzon ebbe a folyamatba, és próbáljon segítséget nyújtani. Többféle megoldás kínálkozott. Megoldásként kínálkozott az is, hogy a Btk.t módosítsuk, és sajnálom, hogy nincs itt az igazságügyi tárca, mert kifejezetten érdekelne az ő álláspontjuk, hogy miért nem abba az irányba keressük a megoldást, hogy a Btk. mondja ki, hogy ez nem büntethető cselekmény. A letett javaslat a családi jogállás megváltoztatásával kapcs olatos új szakasz. Azt gondolom, hogy ez többek között az ombudsmanok észrevételei és javaslatai alapján került megfogalmazásra, merthogy a hatályos Btk. szerint ez a cselekmény büntethető volt, sőt tulajdonképpen a rendőrségnek kötelessége volt nyomozást indítani, hogy hátha fellelhető a közelben vagy a környéken az anya, aki ilyen módon elhagyta a gyermekét. A javaslat szemléletében alapvetően az újszülöttre, a csecsemőre koncentrál. Egyébként én azt gondolom, hogy helyesen, mert itt egy védtelen, megment endő élet van előttünk, és mindazok - tapasztalatból tudom , akik a kórházban valóban közel kerülnek a gyermek ellátásához, nagy szeretettel és segítőkészséggel próbálnak gondoskodni róla. De ezenkívül azt gondolom, hogy nekünk a törvényalkotás során is, de különösen a szakmabelieknek ezenközben azért gondolnunk kell az anyára is, aki minden bizonnyal egy krízisterhességen van túl, és azzal, hogy anonim módon van jelen a történetben, gyakorlatilag teljesen magára van maradva, magára van hagyva, sem orvosi, sem lelki, sem szociális segítséget nem kap sehonnan, minthogy rejtőzködik.
