Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
102 munkahelye, amikor reggel 6 órakor, műszakkezdéskor belépett a céghez, ekkor tudta meg, hogy már be se kellett volna jönnie, mert megszűnt a munkahelye. Ezért a mi megítélésünk szerint is nagyon fontos, hogy a s zükséges tájékoztatást megkapják a munkavállalók. Különösen azokra az információkra helyezném a hangsúlyt, amelyek a foglalkoztatás helyzetével, annak várható hatásával állnak kapcsolatban, mert ezek azok, amelyek az emberek mindennapi életét, a családok a nyagi helyzetét és biztonságát alapvetően meghatározzák és befolyásolják. A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban néhány észrevételem lenne. Németh Szilárd képviselő úr a bizottsági vélemény ismertetésekor megemlítette, ahhoz képest, hogy ezt az irány elvet már három éve elfogadták az Európai Unió megfelelő szervezetei - ezért nyilvánvalóan nem volt ismeretlen előttünk , elég későn került benyújtásra a parlament elé is és a bizottság elé is. De nemcsak a bizottság, illetve a parlament elé, hanem azok e lé is, akik az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vesznek. Információim szerint összesen három hét állt rendelkezésükre arra, hogy kifejtsék a véleményüket, és valamilyen megállapodásra jussanak. De még így is maradt nyitott kérdés. Remélem, hogy a mu nkajogi bizottságban megszületett az a megállapodás, amelyre az érintett felek vártak. Azért sem értem, hogy miért ilyen későn került ez elénk, mert tulajdonképpen már túl vagyunk azon a jogszabályalkotási lázon, amely a csatlakozásunkat megelőzte. Akkor nem volt olyan parlamenti hét, hogy ne tárgyaltunk volna valamilyen, a csatlakozást megelőző jogharmonizációs törvényjavaslatot. Mint ahogy Simon Gábor egyik felejthetetlen gondolataként megemlítette, már mintegy fél éve az Európai Unió tagországa vagyunk, ezért ez a fajta sürgős eljárás, ez a hektikus törvényhozási láz már nem áll előttünk. Az itt ülő államtitkár úr bizonyára ugyanúgy tudja, mint én, milyen nagy horderejű dolog az, amikor törvénybe foglaljuk, hogy a munkavállalót mi mindenről kell tájékozt atni, sőt mi több, milyen konzultációkat kell lefolytatni a munkavállalók képviselőivel. Tehát nem akármilyen törvény megszületésére kerül majd sor. Hadd idézzem ide példaként a tizenötökhöz tartozó Németország egyik esetét. A versenyképesség érdekében az egyik nagy vállalatnál - történetesen a Siemensnél - úgy döntöttek a munkavállalók képviselői, hogy az addig 38 órás munkahetet inkább felemelik 40re, mert ezzel csökken a fajlagos bérköltség, de javul a versenyképesség, és az emberek nem lesznek munkanél küliek. Igaz, hogy ez a döntés Magyarországra nézve nem volt előnyös, mert hónapokon át arról folytak a tárgyalások, hogy a Siemens idehozza azt a bizonyos szerelési munkát, ami így meghiúsult. (20.00) De ezt a példát azért mondtam el, mert hosszan tartó, nagyon alapos konzultációk előzték meg, hogy ez a döntés megszülessen. Nálunk mi történik? A versenyképesség jegyében elsőként a munkavállalókat teszik ki az utcára, mert ma úgy gondolják, hogy a bérekre rakódó jelentős járulékok és adóterhek úgy csökkenth etők, ha a munkavállalónak megszűnik a munkaviszonya, megszűnik a munkahelye. Én őszintén remélem, hogy a jövőben a törvény elfogadása után ebben is lesz változás. Még egy kritikai megjegyzésem van a jogszabály szerkesztését illetően. A munka törvénykönyvé nek nem is tudom, talán az ötvenkettedik módosítására kerül most sor, de az államtitkár úr biztosan tudja, hogy pontosan hányadiknál tartunk, de hogy túl van az ötvenen, ez biztos. A most benyújtott törvényjavaslat szerkesztése mérhetetlenül bonyolult, kép zett munkajogászoknak is elég sokáig tartott, mire a különböző hivatkozásokat össze tudták egyeztetni az eredeti szöveggel és az azóta bekövetkezett módosításokkal. Most azért gondolja el, államtitkár úr, ön, aki a szakszervezetektől került ide, hogy az a Kovács János, aki majd szakszervezeti titkárként képviselni fogja a munkavállalók érdekeit, hogyan fog tudni eligazodni egy ilyen rendkívül bonyolult szerkesztésű jogszabályban. Ennek ellenére bízom abban, hogy a törvényjavaslat elfogadását követően a munk avállalók jobban járnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
