Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - Bejelentés független képviselő frakcióhoz történő csatlakozásáról - Bejelentés Dr. Polt Péter legfőbb ügyész vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárás megszüntetéséről - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
11 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtt országértékelő felszólalásra jelentkezett Gyurcsán y Ferenc miniszterelnök úr, “Új Magyarország, új politika” címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Politikustársaim, itt a Házban! Honfitársaim, határon innen és túl! (Közbeszólás a függetlenek soraiból.) Az elmúlt két évben hagyománnyá vált, hogy a politikai évad kezdetén a miniszterelnök az ország Házában a kormánypártok és az ellenzék előtt, válaszra és kritikára is lehetőséget adva beszé det mond az ország helyzetéről, a köztársaságról. Ezt a fiatal, talán túlságosan is fiatal hagyományt szeretném folytatni. Alig hiszem, hogy akadna köztünk bárki, aki ne tudná hosszan sorolni, ami megkülönbözteti egymástól a szociáldemokratát, a szabadelvű t és a konzervatívot. Többeket hozna azonban zavarba, ha azt kellene sorolni, mi a közös bennünk. Engem a hely és az idő is arra int, hogy elsőként azt vegyem számba, miben hiszünk mi közösen. Mert ugye, hölgyeim és uraim, az itt ülők egyike sem vonja kéts égbe, hogy valamennyien hazafiak, demokraták és európaiak vagyunk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, mi valamennyien. Hazafiak vagyunk, elkötelezettjei a nemzeti összetartozás megerősítésének (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szavakban!) , a nemzeti érdek bátor képviseletének, a magyar kultúra gyarapításának és annak, hogy Magyarországon végre megint többen szülessenek, mint ahányan eltávoznak közülünk. (Taps az MSZP soraiban.) Demokraták vagyunk. Hiszünk a jog, az alkotmány erejében, a h atalom megosztásában és ellenőrzésében, a szabadon szerveződő és független civil társadalomban. Európaiak vagyunk; az antikvitás, a zsidókeresztény kultúra, a felvilágosodás örökösei. Alapértékeink a szolidaritás és a verseny. Teret akarunk biztosítani a tehetségesnek, a szorgalmasnak, de nem hagyjuk magára a gyengét, az elesettet, a szegénységbe születőt. Soksok gyötrő vita ellenére hiszem, hogy mindannyian osztjuk a hazafiság, a demokrácia, az európaiság értékeit. Ezek vallását és vállalását politikai r iválisainktól nem vitatjuk el. Ezek az értékek nem elválasztanak, hanem összekötnek bennünket. (Taps az MSZP soraiban.) Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban újraolvastam elődeim programadó beszédeit, azokat, amelyek itt hangzottak el a Házban, és azo kat is, amelyek e falakon kívül. Újraolvastam az ellenzék replikáit is. A szövegekből nem áll össze a valóságos, az igazi, a hétköznapjaiban élő Magyarország képe. Az elemzések itt is, ott is féloldalasak, helyenként sematikusak. A nagyotmondás akarása sok szor erősebbnek bizonyult az igazmondás képességénél. A fiatal hagyomány ezen részét nem kívánom folytatni. Nem kívánom, mert nem gondolom, hogy honfitársaink jobban hisznek nekünk, mint saját szemüknek vagy hétköznapi tapasztalataiknak. Magyarországnak fe lelős politikusokra, nem pedig a féligazságok és a hamis adatok romló árujával házaló erőszakos politikai kereskedőkre van szüksége. (Font Sándor: Akkor nektek le kéne mondani! - Taps az MSZP soraiban.) Sokat töprengtem és hosszasan mérlegeltem, hogy kimon djame, de kimondom, hogy azt gondolom, hogy Magyarország (Tállai András: Fogja be a száját!) , a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt. A rendszerváltás nagyszerű, felemelő eszményei elhalványultak, bepiszkolódtak. A nemzeti és politikai közösség megosztottá vált. A politikai küzdelem az emberek többségének szemében kétes értékű, felelőtlen hatalmi játszmává silányult, az okos közéleti vitát mintha felváltotta volna a kommunikációs gügyögés. (Derültség a Fidesz és a függetlene k soraiban.) A politikát lassan leváltja a politikai kommunikáció. A politikai rivális tisztelete helyébe a sértő személyeskedés lépett (Demeter Ervin: Így van!) , a kritikát felváltotta a rágalom, az elemzést a propaganda; a riválisból ellenség lett, a szö vetségesből csatlós.