Országgyűlési napló - 2004. évi téli rendkívüli ülés
2004. december 20 (197. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
9 Milyen célok érdekében, milyen program jegyében valósult meg ez a széles nemzeti koalíció? Az többékevésbé minden résztvevő előtt világos volt, hogy el kell határolódni attól a politikai rendszertől, amely bevitte hazánkat a második világháborúba, aminek következtében 1944 végére szinte a végpusztulás közelébe jutottunk, mert hosszú hónapokra hadszíntérré vált az ország. Meg kellett teremteni egy új, demokratikus Magyarország kibontakozásának jogi, intézményi kereteit. Hozzá kellett fogni a lerombo lt, kifosztott ország újjáépítéséhez. Meg kellett alkotni a magyar parasztság évszázados vágyát kielégítő földreformtörvényt, amit aztán példátlanul rövid idő alatt végre is hajtottak. Vissza kellett szerezni nemzeti becsületünket, meg kellett szabadulni a “náci Németország csatlósa” megbélyegzéstől. Ennek érdekében fegyverszünetet kellett kötni a szövetségesekkel, és új, demokratikus hadsereget szervezve a lehetőségekhez képest részt kellett vállalni az antifasiszta koalíció küzdelméből. Mindennek megvalós ulását csak a magyarság egyesült ereje biztosíthatja - hangsúlyozta az Ideiglenes Nemzetgyűlés politikai szózata. Történelmi távlatból visszatekintve úgy tűnik, nemzetünk életében sajnálatosan ritka csodaként ez az erőforrás rendelkezésre állt. Így írt err ől Bibó István: “Egy olyan méretű morális és materiális összeomlás után, ami 1944. október 15én történt, s olyan politikai és fizikai feltételek mellett, melyek akkor Magyarországon a hadak országútján uralkodtak, két hónap alatt nemzetközi tárgyalásokra képes kormányt és egy hét alatt komolyan vehető népképviseletet a szó legszorosabb értelmében vett semmiből előteremteni olyan komoly teljesítmény, amely a pillanat nyomorúsága és a látható politikai változások külsőségei mögött egy mélyebben fekvő egészsé gnek és felszabadulásnak a tünete.” - írta Bibó. Ennek az egészségnek a valóságát igazolta vissza mindaz, ami 1945től a fordulat vészterhes évéig történt. A bipolárissá váló világban hazánk - nem jószántából - a Szovjetunió által befolyásolt blokkba kerül t, annak minden ismert következményével, de bármi történt is utóbb velünk, nincs okunk másként látni a debreceni újrakezdést, mint ahogy azt a fentiekben Bibó István is látta, aki, mint tudják, szomorútréfásan ezt a sírfeliratot javasolta magának: “Élt 19 45től 1948ig”. Bizonyára nemcsak magára, tisztelt képviselőtársaim, hanem a demokratikus kibontakozásra is gondolt. Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét ezen megemlékező pillanatokban. (Taps a kormánypártok, szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, “2004 végén, Brüsszel után” cí mmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha az ember részese egy eseménysornak, egy történésnek, mi több, alakító és/vagy elszenvedő részese, akkor nagyon nehezen tud erről a történetről, erről az eseménysorról független, kellő távolságtartást idéző véleményt mondani. Ezért aztán az Országgyűlés idei munkájának végén, amikor visszatekintek 2004re, nem is állítom azt, hogy véleményem minden tekintetben megfe lel a pártatlanság követelményének. Nem pártatlan, hiszen azok az eszmék és eszmények vezényelnek, amelyekről úgy gondolom, hogy vita folyik az országban, de amely eszményeket a magyar jövő, a demokratikus Magyarország, az erős magyar nemzet szolgálatának érdekében képviselendőnek látok és képviselendőnek tartok. Magyarországot 2004ben olyannak láttam, amely kellően bátor volt ahhoz, hogy a jövő felé forduljon; olyannak láttam, amelyben az emberek bölcsessége meghaladta a politikusok bölcsességét. Egy okos , bölcs Magyarországot láttam, és a kelleténél többet, talán bántóan sokat
