Országgyűlési napló - 2004. évi téli rendkívüli ülés
2004. december 20 (197. szám) - Dr. Simicskó István (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Tankolunk, tankolunk?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
62 nemzetőrök gyorsan bepattannak a T72esekbe és elfoglalnak valahol valamit, nem, most már az a tét, hogy hogyan lehet a szomszédainkkal partneri módon együttműködni. Ha az elajándékozott T77eseket, a NATOnak - jelzem, NATOnak - aján dékozott T77eseket majd a NATO egyszer pályáztatás útján felújítja, ha felújítja, akkor adott esetben Magyarországon az arra egyedül képes cég pályázhat, ha lesz pályázat, ha lesz rá pénz, ha lesz rá kiírás. Nos, ennyit az összeesküvéselméletekről, képv iselő úr. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A képviselő úr viszontválasza következik. DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Azt hiszem, valóban jó világosan beszélni. Miért nem adtuk el mi annak idején a tankokat? Nemcsak azért nem adtuk el a tankokat, mert az ön elődje, Keleti úr vette meg őket milliárdos értékben az orosz államadósság fejében '9697ben, hanem azért, mert mi nem akartuk leépíteni a Magyar Honvédséget, szemben önnel. Egyébk ént pedig én tényleg tudom, hogy nehéz a dolga a katonának, nehéz a dolga Juhász Ferencnek is, sok a munka, a haderő lendületes leépítése nagy feladat, ilyenkor nyilvánvalóan jól jön egy kis baráti segítség, aki, ha kell, tízmilliókkal segít, hol házvásárl ásnál, hol a HMcégek privatizálásánál, hol a T72es tankok felújításánál vagy esetleg beolvasztásánál. Azt hiszem, jó lenne, ha a jövőben ilyen típusú baráti kapcsolatok megmaradnának baráti szinten. Ha ezt magánemberként teszi a miniszter úr, az rendben van, akkor nincsen gond, de ha figyelembe vesszük, hogy ön jelenleg még miniszter, és közpénzekkel gazdálkodik, és ha a barátság meg önzetlen, akkor ilyen közpénzekkel való gazdálkodás esetében bizonybizony olyan érdekes megállapításra juthat akár a Magy ar Nemzet is, de bárki más, aki az ön tevékenységét figyeli, hogy ebből nem vesznek le túl jó üzenetet. Úgyhogy én arra kérném, hogy felelősen gazdálkodjon a közpénzekkel, és ne keverje össze a barátságot ilyen esetekben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék i padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A miniszter úrnak adom meg a szót egy percben. JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter : Képviselő Úr! Szeretném arról tájékoztatni, hogy azt az újságírót, akit ön most volt kedves idézni, kénytelen voltam följelenteni, egy szerűen azért, mert teljességgel valótlan az, amit állít. És nyilván a bíróság el fogja dönteni. Önnel nem ezt teszem, hanem megpróbálom önt meggyőzni azokkal az érvekkel, amelyek erről szólnak. Nem tévesztendő össze apa és fia ebben az esetben. Tudnia kel l azt, hogy az illető úr, Füzesi Attila gyakorlatilag az összes javadalmazását egy céghez, egy gyermekek étkeztetését segítő céghez alapítvány formájában fizeti be, tudnia kell, hogy semmiféle privatizációban nem vett és nem fog részt venni, és valóban, én kértem meg arra, hogy mint gazdasági tapasztalatokkal rendelkező ember, nézze meg, hogy hogyan lehet működőképessé tenni azokat a kapacitásokat, amelyeket 150 ezres haderőre hoztak létre. Önök nem tettek ebben semmit. Tisztelt Képviselő Úr! Nekünk meg az a dolgunk és az a felelősségünk, hogy egy biztonságot szolgáló, takarékos haderőt hozzunk létre, amelytől önök az elmúlt esztendőben csak pénzt akartak elvonni - ezt meg lehet nézni a költségvetési vitában benyújtott javaslatok alapján , éppen ezért semmi féle morális alapja nincsen annak, amikor ön arról beszél, hogy mi leépítjük a hadsereget. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
